1.0Fűszer és Lélekhttps://fuszereslelek.nlcafe.huFűszeres Eszterhttps://fuszereslelek.nlcafe.hu/author/fuszereseszter/<div><a href="https://fuszereslelek.nlcafe.hu/wp-content/uploads/sites/5/2010/08/Magdus-Kuglófja.jpg" rel="attachment wp-att-7220322"><img class="aligncenter size-full wp-image-7220322" src="https://fuszereslelek.nlcafe.hu/wp-content/uploads/sites/5/2010/08/Magdus-Kuglófja.jpg" alt="Magdus-Kuglófja" width="400" height="533" /></a></div> <div>Hídvégi András írása: <a href="http://www.andrashidvegi.com/">http://www.andrashidvegi.com/</a></div> <p>- És az éjszakát hol fogja tölteni? – kérdezem, és a fejemmel az Opel felé biccentek.<br />- Hát, ott – válaszolja Vera.<br />- Hol? A hátsó ülésen? – meresztegetem a szemem.<br />- Igen – mondja Vera valami olyan elszántsággal a tekintetében, amivel nehéz vitatkozni. – Lacival is úgy csináltuk.</p> <p>Anyukámra nézek. Ő pedig úgy nézi Verát, mint aki nyilván jobban tudja.</p> <p>Vera anyukám unokahúga, vagyis az én másod-nagynéném. Laci pedig Vera férje volt-- amíg egy éve meg nem halt. A hamvasztás és a temetés közötti éjszakát ő is a ház előtt parkoló Opel hátsó ülésén töltötte az urnában. Pontosan ott, ahol ezek szerint most anyukám anyukája, vagyis a nagymamám is tölteni fogja.</p> <p>Fura, gondolom magamban.<br />- De miért? – kérdezem Verát.<br />Ő úgy néz rám, mint aki tud valamit, és azt gondolja, hogy azt a valamit én is tudom.</p> <p>- Hát, nem akarják, hogy a házban maradjon mami szelleme – mondja később Judit a telefonban.<br />Judit a feleségem, és otthon maradt a gyerekekkel.<br />- Tudod, mami és én az utolsó tíz évben már nem voltunk igazán egy hullámhosszon – válaszolom neki –, de azt nem gondolom, hogy bármi rosszat akarna a szelleme, ha itt maradna. Engem nem zavarna, ha tudnám, hogy itt kering körülöttem.<br />- Igen, de az téged is zavarna, ha nyitogatni kezdené a fiókokat, hogy felhívja magára a figyelmet – vágja rá rögtön Judit.<br />Ha szellemekről van szó, mindig van egy frappáns válasza.<br />Hallgatok egy darabig, aztán kibököm:<br />- Hát, igen. Az zavarna.</p> <p>Lehet, hogy erre gondol Vera is, amikor úgy néz rám, mint aki tud valamit, és azt gondolja, hogy azt a valamit én is tudom. Nem tudom. De úgy érzem, hogy ők mindannyian tudnak valamit, amit én nem.</p> <p>Téblábolunk a zalaegerszegi naplementében, a dombtetőn álló ház előtt, és az Opelre pillantunk mind a négyen-- én pedig kezdem azt érezni, hogy észrevétlenül beléptem egy Almodóvár-filmbe.</p> <p>- Adri, nincs egy cigid? – kérdezem másod-unokatesómat, aki Anyukám és Vera között áll.</p> <p>Adri Vera nagyobbik lánya. Vagyis annak a Lacinak a lánya, aki tavaly a hamvasztás és a temetés közötti éjszakát szintén a hátsó ülésén töltötte az urnában.</p> <p>Nemigen dohányzom már évek óta, de úgy érzem, hogy ebben az Almodóvár-filmben, ennek a karakternek (akit én alakítok) most rá kell gyújtania. Adri ad egy szál cigit, és meggyújt egyet magának is.</p> <p>Megszédülök, ahogy teleszívom a tűdőmet füsttel.</p> <p>Belebámulok a naplementébe, és a nagymamámra gondolok. Meg a tepsis krumplira, aminek nehéz illata megtölti a langyos nyári levegőt.</p> <p>Tekintetem a táskára téved, amibe még Budapesten tettük az urnát, és amiből azóta sem vettük ki. Aztán Verára nézek, még mindig kétségek között.<br />- Papa mondta, hogy így csináljuk – mondja ő, és bólint.</p> <p>Papa Vera édesapja, akit mi mindig csak Vilmos bátyusnak hívtunk. Vilmos bátyus a nagymamám bátyja-- és annak a Magdusnak a férje, aki a címben szereplő kuglófot sütötte.</p> <p>Ahhoz képest, hogy méhész, Vilmos bátyus soha nem volt egy tündéri aranyos ember. Szigorú, kemény kis fickó volt. És még ma is az-- közel a kilencvenhez. Közelebb a százötven, mint a százhatvan centihez.</p> <p>Túlélt egy háborút, és, gondolom, egymillió méhcsípést. Ha az utóbbi hatvanvalahány évben nem lett volna mellette Magdus, akkor Vilmos bátyus ma már minden bizonnyal egy kibírhatatlanul morgós vénember lenne.</p> <p>De Magdusnál vidámabb és jobb kedélyű ember nincs egész Zalában. Őt azért adta a Jóisten Vilmos bátyusnak, hogy ne legyen belőle egy kibírhatatlanul morgós vénember.</p> <p>Magdus olyan vicces, hogyha Angliába született volna, biztosan ő lett volna a harmadik duci hölgy.</p> <p>Vagy az Anyakirálynő.</p> <p>A kuglófja és a fellépése alapján bármelyiknek megválasztották volna a britek.</p> <p>Másnap mindenesetre – miután mindannyian jól kibőgtük magunkat a temetőben, és visszamentünk a domtetőn álló házba – rávetettük magunkat a kuglófra, amit Magdus azért sütött, hogy legyen mivel vígasztalódnunk-- és úgy rámoltuk magunkba, mintha fizettek volna érte. Magdus pedig, aki már sírt egy kiadósat nagymamám temetésén, csillogó szemmel nézte, ahogy egész családja kétpofára tömi magába a kuglófját, és csak annyit mondott, hogy nincsen annak semmi titka-- hacsak a háztáji tojás nem, amit a tésztájához adott.</p> <p>Ja.</p> <p>Gondoltam.</p> <p>A háztáji tojás.</p> <p>Főleg az.</p> <p>Meg talán az, hogy utoljára nagymamám nyolcvanadik születésnapján voltunk így együtt, és talán soha többet nem leszünk.<br />Abban a huszonnégy órában mindenesetre, amit nagymamám temetése alkalmából Zalaegerszegen töltöttünk, összesen egyetlen fényképet bírtunk készíteni. A fentit. A kuglófról. Magdus kuglófjáról.</p>rich