![\"\"](\"https:\/\/fuszereslelek.nlcafe.hu\/wp-content\/uploads\/sites\/5\/2011\/10\/survivers1.jpg\")
<\/p>\n<\/p>\n
<\/p>\n
A val\u00f3di discomfort food.<\/p>\n
Nemr\u00e9g jelent meg az \u00c1llamokban a Recipes Remembered: A Celebration of Survival <\/a>c\u00edm\u0171 szak\u00e1csk\u00f6nyv, amiben nyolcvan holokauszt t\u00fal\u00e9l\u0151 osztja meg kedvenc, vagy legkedvesebb receptj\u00e9t. <\/span>Amikor el\u0151sz\u00f6r olvastam r\u00f3la, egyszer\u0171en nem tudtam mit kezdeni a t\u00f6rt\u00e9nettel. Mert ha az izraeli konyh\u00e1t nem vessz\u00fck, akkor valamilyen szinten minden k\u00f6z\u00e9p eur\u00f3pai zsid\u00f3 szak\u00e1csk\u00f6nyv<\/a> „Celebration of Survival”. <\/span>Az any\u00e1inkt\u00f3l, a nagyany\u00e1inkt\u00f3l ellesett receptek.<\/p>\n\n Egy\u00e9bk\u00e9nt nem az els\u0151 az ebben a t\u00e9m\u00e1ban \u00edr\u00f3dott k\u00f6nyvek k\u00f6z\u00fcl: 1996-ban a In Memory's Kitchen: A Legacy from the Women of Terezin, majd a Holocaust survivor cookbook: collected from around the world c\u00edm\u0171 is napvil\u00e1got l\u00e1tott, mindkett\u0151 az USA-ban.<\/p>\n Azt\u00e1n kicsit jobban belegondolva r\u00e1j\u00f6ttem, hogy egy csal\u00e1dot mennyire meghat\u00e1roz az asztala, az eb\u00e9dek amiket esznek, a legolcs\u00f3bb reggeli, amit <\/span>nagymama k\u00e9sz\u00edt, vagy a legfinomabb \u00fcnnepi vacsora, amit csak \u00e9vente egyszer esz\u00fcnk, de akkor mindenki ott \u00fcl az asztaln\u00e1l.<\/p>\n Nem sz\u00e1nd\u00e9koztam a holokausztr\u00f3l \u00edrni ebben a blogban, hiszen nincs itt a helye, ez ink\u00e1bb a hedonizmust \u00fcnnepli. De ez a t\u00e9ma m\u00e9gis nagyon ideval\u00f3.<\/p>\n A csal\u00e1dot a n\u0151k tartj\u00e1k \u00f6ssze. \u00cdgy volt ez k\u00e9tsz\u00e1z \u00e9ve, \u00e9s \u00edgy van ez most is. A f\u00e9rfiak is tudnak f\u0151zni, manaps\u00e1g m\u00e1r szeretnek is, de a csal\u00e1dot m\u00e9gis az \u00e9desanya eteti. T\u0151le kapjuk az els\u0151 falatokat, az \u0151 f\u0151ztj\u00e9n nevelked\u00fcnk, a csal\u00e1di asztaln\u00e1l szeret\u00fcnk vagy ut\u00e1lunk meg \u00e9teleket egy \u00e9letre. A n\u0151k azok, akik tov\u00e1bbadj\u00e1k a titkokat, a recepteket. \u00c9s nem csak az anya a l\u00e1ny\u00e1nak, de a nagymama is az unok\u00e1nak, \u00e9s az any\u00f3s is a meny\u00e9nek. Ilyen ez, meghat\u00e1roz minket, hogy mit evett a csal\u00e1dunk gyerekkorunkban. \u00dagy \u00e9rzem, a csal\u00e1di \u00fcnnepek tesznek azz\u00e1, amik vagyunk.<\/p>\n A m\u00e1s orsz\u00e1gban haz\u00e1t keres\u0151k hi\u00e1ba illeszkednek be l\u00e1tsz\u00f3lag t\u00f6k\u00e9letesen, hi\u00e1ba nem besz\u00e9lik m\u00e1r az \u00f3haza nyelv\u00e9t a gyerekek, a konyha nagyon sok\u00e1ig tartja mag\u00e1t. Lehet, hogy d\u00e9lut\u00e1n szuper a hamburger a mekiben, de p\u00e9ntek este a nagyi ty\u00fakleves\u00e9n\u00e9l nincs jobb, az biztos.<\/p>\n \u00c9s a holokauszttal ez a l\u00e1nc megszakadt. Any\u00e1k nem adhatt\u00e1k \u00e1t a l\u00e1nyaiknak a recepteket, nagymam\u00e1k nem v\u00e1rhatt\u00e1k tov\u00e1bb az unok\u00e1kat sz\u00e9pen ter\u00edtett asztallal. Van, aki nem tudta tov\u00e1bbadni, \u00e9s van, akinek nem adtak tov\u00e1bb semmit.<\/p>\n Ki tudja, mi volt az \u00fckany\u00e1m kedvence, mit tan\u00edtott a gyerekeinek, vagy mit f\u0151z\u00f6tt az \u0151 anyja szombatra? Vagy mit csin\u00e1lt, amikor nem volt mit enni? Honnan volt akkor leves t\u00e9len? Mi ker\u00fclt bele? Volt egy\u00e1ltal\u00e1n s\u00fctem\u00e9ny?<\/p>\n A k\u00f6nyv h\u00e1rom h\u00e9t alatt elfogyott, most jelent meg a harmadik kiad\u00e1sa. Le kell \u00edrni a megmaradt recepteket. Valaki helyett, valaki m\u00e1snak.<\/p>","type":"rich"}