Ez egy nagyon finom étel! Akkor is, ha történetesen utálnátok a kelkáposztát, amit én egyébként elképzelni se tudok, mert a kelkáposzta jó.
Ennek ellenére alig ismerünk kelkáposztás recepteket. Van ugye a főzelék. Igen, az. IMÁDOM. Fokhagyma, bors, és a kelkáposzta rövid főzésén múlik minden. De oké, nem erőszakoskodom, ha nem megy, hát nem megy, több marad nekem. Persze a szétfőtt, sárgászöldes hínárszerű borzalmat én se szeretem, de az maradjon a főzelékszagú menzák territóriuma.
Aztán ott a frankfurti leves, szintén a menzák nagy kedvence. Na, én azt is szeretem. 
A töltött kelkáposztát, és a kelkáposztasalátát is. Mindent visz mégis a húslevesből kihalászott kelkáposzta. És ennyi, nincs több. 
No meg ez, a parmezános, és még kettő, amit a napokban megírok. Hátha más is rajongó.
Mellesleg a kelkáposzta a legszebb zöldség. Versenyben még a padlizsán és a cékla.

Na de jöjjön a recept. Szerintem ez egy főétel. Ha szerintetek egy köret, akkor se fogok vitatkozni.

Hozzávalók:
1 közepes kelkáposzta 8 részre vágva
6 dkg vaj
só, bors
2 dl forróvíz

7 dkg parmezán
2 dl tejszín
2 dl tej
frissen reszelt szerecsendió

Előmelegítjük a sütőt 200 fokra. Kivajazunk egy tűzálló tálat, majd belefektetjük a kelkáposzta-nyolcadokat. A maradék vajat a tetejére vagdossuk, majd sózzuk és borsozzuk.
Aláöntjük a forróvizet, de persze ha van otthon alaplé, akkor még jobb. Lefedjük alufóliával, majd betoljuk a sütőbe 40 percre.
Közben lereszeljük a parmezánt, és elkeverjük a tejjel és a tejszínnel, majd szerecsendióval fűszerezzük.
Óvatosan lehúzzuk a fóliát a tűzállótálról, és a kelképosztákra öntjük a parmezános masszát. Inkább a káposztára menjen, mint mellé.
Kb. 20 percig sütjük még fólia nélkül, amíg a sajt meg nem pirul.