Nem vagyok egy mintaanya, ha nem lenne mindenki menzára befizetve, akkor mostanában a költözés miatt igencsak silány kosztban részesülnének, de szerencsére itt van nekünk a borzalmas ovimenza, és a kevésbé rettenetes sulimenza. A héten viszont nincs se ovi, se suli, enniük mégis kell. Zálit tegnap eladtam a barátnőjéhez, ott szerencsére gondoskodtak róla, csak szegény fiam maradt itthon segíteni a pakolásban.
Hol tartok? Sehol! Olyan, mintha semmit nem csinálnék. A csomagok, és dobozok fogynak, legalábbis szaporodnak az üres dobozok, de még mindig egy talpalatnyi föld sincs szabadon, ahova mondjuk betehetnénk az ebédlőasztalt, és normális körülmények között megvacsorázhatnánk.
Namost, a kamasz állandóan éhes. Reggel leszaladtam vele a kávézóba, rendes reggelit kapott. Délben nem volt neki elég a grízgaluska leves, zöldbabfőzelék menü az étteremben, kért egy jó nagy szelet sajttortát is. Pontban délben.
Nem túlzok, kettőkor már ételért könyörgött. Valami normális ételért.
Hát fiam, akkor bizony neked kell kimenned a piacra, és húst hozni, mert én most nem érek rá. Marhapörkölt jó lesz? Nem, most nem tudok hozzá nokedlit főzni, de kenyérrel. Na jó, krumplival.
Nem uborkasaláta se lesz hozzá, igen, azért mert ilyen anyád vagyok. Elhanyagollak. De ha veszel csemegeuborkát, akkor azt lehet enni mellé.
Na látod, milyen jófej vagyok, pénzt adok, és nem a zsebpézedet kell elkölteni.
Vegyél egy kiló marhalábszárat a hentesnél és újkrumplit is!
És kimegy a piacra. Most nem azért, de még nincs 13 éves! Hogy miért vagyok büszke rá?
Mert emlékszem, amikor a férjemmel összeköltöztünk, és megkértem, hogy vegyen egy öblítőt.
Rémülten hívott a hipermarkertből: Tudod te hány féle öblítő létezik? Itt állok egy sorban és legalább 30 féle van! Mi alapján válasszak?
Ehhez képest, Dávid simán elmegy a henteshez is. Egyáltalán nem zavarja, hogy nem tudja mi is az, amit vennie kell, ugyanis nagyon jól bánik az emberekkel. A legszebbet kéri, hagyja, hogy segítsenek neki, és bezsebeli a dicséreteket, amiért ilyen szorgalmasan segít az anyukájának. Én pedig soha nem árulom be.
A piacon kiderült, hogy egy étteremnek is az az ötlete támadt, hogy lábszárat vásárolnak, csak hát náluk nagyobb a mérték, így nekünk pont nem maradt.
Rostélyos jó lesz? Mire kell?
Így történt, hogy egy kiló rostélyossal és újkrumplival találtam szemben magam.
És hát az az igazság, hogy olyan, de olyan finom vacsorát rittyentettünk belőle, hogy az sem zavart, hogy az íróasztalnál és az ágyon kuporogva eszünk belőle, miközben a vágódeszka a gyerekfellépőn egyensúlyozik a hús alatt.
Hozzávalók:
1 kg szürkemarha rostélyos
1 szál póréhagyma
3 ek libazsír
1/2 füstölt libamell, vagy bármi más füstölt hús
2 gerezd fokhagyma
1 kk kakukkfű
só, bors
1 babérlevél
3 dl fehérbor
A rostélyost felhasználás előtt másfél órával kivesszük a hűtőből. Alaposan besózzuk, borsozzuk, majd egy minden oldalát jól megpirítjuk a libazsíron. Ha van otthon öntöttvas edény, akkor használjuk azt, ha nincs, akkor egy vastagtalpú edényt. Mikor a hús mindenhol megpirult, mellé szórjuk a vékony csíkokra vágott libamellet, a felkarikázott pórét, és az összezúzott fokhagymát. Felöntjük a borral, babérlevéllel és kakukkfűvel fűszerezzük, majd lefedve a legkisebb lángon 3,5 órát pároljuk.
Amikor már vajpuha, levesszük róla a fedőt, és pár perc alatt hagyjuk besűrűsödni a szaftját.
A húst felszeleteljük, és visszatesszük a szaftba.
Így a hús elképesztően lesz, a bortól és a füstölt libától fűszeres, de mégis megmarad a klassz marhahús íz is.
A szürkemarha rostélyost a Martonyi Öko-Agro üzlettől kaptuk a Fény utcai csarnokban, ahova bátran küldhetitek a gyerekeket is!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: