Nem adom fel!

Költözünk. Itt már nincs konyhám, ott még nincs. Majd mutatok képeket, hogy ti soha ne akarjatok költözni. 
De ez a poszt most szerencsére nem erről szól. Azt majd holnap, oké?
A Szűz és a Magdolna utca sarkán már tavaly megnyílt a Nem adom fel kávézó,ahol fogyatékkal élő emberek dolgoznak. Többféle fogyatékkal élő ember is  dolgozik az étteremben, ami egy skandináv országban például egyáltalán nem annyira különleges mint errefelé, de szerencsére Magyarországon sincsenek már egyedül. Amikor kislánykoromban először jártam Angliában, megdöbbentem, hogy mennyi kerekesszékes ember él ott. Meséltem is a szüleimnek, hogy milyen érdekes, hogy ott az iskolába is többen jártak, meg vakok is, és siketek is, mire anyukán felvilágosított, hogy valószínűleg egyáltalán nem él több sérült ember ott, mint itt, csak ott nincsenek a négy fal közé zárva, nem külön iskolába járnak, és minden akadálymentesítve van, ezért könnyebb velük az utcán is találkozni.
Nagyon csodálkoztam, de muszáj volt elhinnem, hiszen hét éves létemre soha nem volt még mondjuk kerekesszékes óvoda vagy iskolatársam se. 
Bár sok helyen foglalkoztathatnának sérült embereket, azért lássuk be, nem ez a jellemző. Már az is nagy dolog, hogy néha egy-egy kasszánál látom kiírva, hogy ott nagyothalló munkatárs dolgozik, de azt hiszem, ezzel ki is fújt a munkák sora, ahol találkoztam volna bármilyen fogyatékkal élő emberrel.
Pedig dolgozni jó. Az embernek önbecsülést ad, hasznos tagja lesz a társadalomnak, sőt, annak is érzi önmagát, ami már önmagában is nagyon nagy dolog, arról nem is beszélve, hogy ha fizetést kap, akkor abból mennyi mindent elérhet a segélyhez képest.
Egyszer pár hónapja be is ugrottam egy kávéra a Nem adom fel kávézóba, ami nagyon jó élmény volt, már csak azért is, mert három kedves emberrel is találkozhattam, ami sajnos egyáltalán nem mindennapi mostanában, de nekem sajnos a hely elég messze van, ritkán visz arra az utam, úgyhogy azóta nem jártam ott.
Egyik este viszont pont ott jártunk, és örömmel láttam, hogy még este kilenckor is nyitva vannak, főleg, hogy esett az eső, és nagyon jól esett volna egy bögre kávé. Beléptünk, és jó hangosan szólt az AC/DC. Gyorsan elnézést kértek és sajnos lehalkították. Pedig nekem akkor ott két dologra volt szükségem: egy kávéra, és a hangos AC/DC-re. Végül mindkettőt megkaptam,úgyhogy el is határoztam, hogy újra benézek majd, ha már ennyire jófejek.
Tegnap előtt pont ebédidőben mentem, mert a facebookon olvastam, hogy van ebédmenü. 
Amiért az ebédmenüről részletesen írok, annak az az oka, hogy ebédelni mindenkinek kell, de jót enni normális áron elég nehéz. Persze van már a városban legalább húsz olyan hely, ahol ár érték arányban nagyon jól járunk, de ezek leginkább érthető okokból a belvárosban találhatóak. 
Sajtkrémleves, sült csirkecomb joghurtos salátával, és bodzaszörp volt, 950 forintért. Azon felül, hogy a csirkecomb is nagyon finom volt, én a joghurtos salátának örültem a legjobban. Nem is emlékszem, hogy valaha ettem-e ilyesmit étteremben, hogy volt-e valaki, aki bevállalta volna ezt az egyszerű, de nagyon finom salátát köretként? Pedig milyen jó!
Az a helyzet, hogy a hely annyira kellemes és barátságos, és az ebéd olyan finom, hogy akkor is egy klassz hely lenne, ha nem fogyatékkal élők dolgoznának benne. Így viszont egyszerűen szuper! És mivel a lábunkkal szavazunk, vagyis inkább a pénztárcánkkal, és a Nem adom fel kávézóra adom a voksom. 
Délutánonként, esténként pedig lehet társasjátékozni, illetve klassz közönségtalálkozókat, felolvasóesteket, kerekasztal-beszélgetéseket, sőt, tangó-tanfolyamot is szerveznek. Június elején pedig Faludy-Villon est lesz, azon pl. tuti ott a helyem.
A két ételfotó az enyém, a többit a hely FB oldaláról vettem.
http://nemadomfelkavezo.hu