Lassan sült marhaborda

Bevallom, elég sokat tanultam Hugh Christopher Edmund Fearnley-Whittingstall-tól, aki nem más, mint a River Cottage jófej, kicsit hippi Hugh-ja.
A legfontosabb talán az, hogy ha levágunk egy állatot (vagy ha nem mi vágjuk le, de miattunk is meghal végülis, hiszen mi is eszünk a húsából) akkor tiszteljük meg annyival, hogy minden részét, amit csak lehet feldolgozunk, és megeszünk.

Manapság úgy tűnik, az állatok, jelen esetben a marhák olcsóbb részeit szinte nem is nagyon akarják megvenni az emberek, pedig csak felsált és bélszínt növesztő állat egyelőre nincs.
Itt van például a borda. Sokan meg sem veszik, mert azt hiszik, hogy csak leves készíthető belőle, azt meg épp nem akarnak főzni. Pedig dehogy!

A bordát lassan párolva 3-4 óra alatt olyan elképesztően omlós húst kapunk, amit elképzelni sem lehet. Szó szerint leesik a hús a csontokról és csak a vajpuha, ízes hús marad. Nálunk az egyik kedvenc.
Munka kb. 10 perc van vele mindössze.

Ezen a héten akciós a marhaborda a Fény utcai csarnokban a szürkemarhásnál (Martonyi öko-agro).
Megkértem a hentest, hogy keresztben vágja félbe a bordákat, így könnyen belefér az edényembe. 4 főre egy olyan 1,5 kilós darabot választottam.

Hozzávalók:
1,5 kg marhaborda
2 ek libazsír
só
4 fej hagyma
4 dl alaplé, vagy átszűrt húsleves
2 gerezd fokhagyma
1 kk reszelt gyömbér
1 szál sárgarépa
10 szem egészbors
1 babérlevél
½ kk kakukkfű
3 ek sűrített paradicsom

A bordát a csontok mellett felszeleteltem. Enyhén besóztam, majd egy lábosban felhevítettem a zsírt. Fél-fél percig pirítottam rajta a borda minden oldalát, majd beledobtam a negyedekbe vágott hagymát, és hagytam, hogy a hagyma pici színt kapjon. Ne égjen meg, de azért kicsit karamellizálódjon az egyik oldala.
Felöntöttem az alaplével, belereszeltem a fokhagymát és a gyömbért, beszórtam a felkarikázott sárgarépát ,borssal, babérlevéllel és kakukkfűvel fűszereztem, majd lefedtem, és nagyon alacsony lángon, hogy csak párolódjon, 3,5 órát főztem.

Ekkor kivettem a bordákat, és az ottmaradt szaftot a legnagyobb lángon 10 perc alatt sűrű mártássá forraltam. Csak a végén kevertem hozzá a paradicsomot, mert attól könnyen lekap.
A sűrű, illatos mártást a marhabordákra szedtem.

Kenyérrel a legfinomabb, de egy salátával, vagy steakburgonyával se rossz!