Mit szeretnék, de nem fogok megkapni a gasztronómiában 2017-ben?
Azt, hogy az éttermekben ne hazudjanak.
Sokat utazunk országhatáron belül, és szinte nincs is olyan alkalom, amikor az étteremben ahol ebédelünk ne lennénk becsapva. Méghozzá teljesen feleslegesen.
Ha az igazat mondanák, akkor is pont annyiba kerülhetne az étel, és ugyanúgy ott ennénk.
Most nem az ún. fine dining helyekről van szó, hanem azokról az éttermekről, ahova kirándulás közben beül egy család, és egy teljesen átlagos ebédet szeretne elfogyasztani gyerekekkel. Ezek azok a helyek, amikből szerencsés esetben minden faluban lenne egy-egy, és azok tisztességesen meg is tudnának élni. Sajnos nincsenek ilyen helyek, de most nem is erről akartam írni, hanem arról ami van.
Nincsenek egyáltalán teljesíthetetlen elvárásaim, de szeretném, ha legalább az étlapon nem hazudnának.
Mi is szokott történni?
A srácok rántott csirkemellet kérnek, sült krumplival. Nem igazán várok semmit, akkor se borulok ki, ha fagyasztott az egész, mondjuk el tudnám viselni, ha frissen paníroznák, vagy legalább beengednék a gyereket a konyhába, hogy megcsinálja magának, ha nem megy. oké, vicceltem.
A bajom azzal van, hogy az étlapon “bundázott jércemell házi sült burgonyával” vagy valami hasonló szerepel. Ezek után kihozzák a bolti steakburgonyát, amit egyébként szeretnek a gyerekek, és tökéletes lenne. Egyszer valamiért nem bírtam tovább, és megkérdeztem, hogy mégis mi ezen a házi?
Nos, soha ki nem találnátok, de: EZ VAN ÍRVA A CSOMAGOLÁSRA.
A férjem elve, hogy sehol nem szabad olyat kérni, amit nem nézünk ki a helyből.
Nem akarok kötözködni, de akkor azért elég sok helyen nem ennénk semmit. Ugyanis étlapot írni már nagyon tudnak, sokszor az az érzésem, hogy egyszerűen átvették egy menő hely étlapját, aztán valamit adnak, majd csak jó lesz az.
Bárány csülök szerintem jó választás, nehéz lenne egy csülköt hamisítani. Gondolom én.
Ami a konyhából kiérkezik, egy szelet párolt bárány csülök, és két szelet marhalábszár.
Szóljak, ne szóljak? Nem szólók. Minek szólnék, és a marhát is kirendeltem volna, felesleges konfliktus a felszolgálóval, szépen süt a nap, tök jó napunk van, nem rontom el. Kicsit bosszant, hogy hülyének néznek, de annyira nem, hogy konfrontálódnék.
Vadat rendelni egy erdő közepén lévő kis étteremben szinte mindig marhát jelent. Ez tényleg bosszantó. Nem várom én, hogy a szakács hajnalban vadásszon őzre, de vegye már meg a nagykerben.
És a marhahúsleves disznóhús szeletekkel az például tényleg ki tud akasztani. Szólok, hogy marhát kértem, de ez disznó, erre közli, hogy borjú. Akkor egyszer tényleg felálltam, és elmentünk. Jól megmutattam nekik, következő étterem 30 kilométerre, de ott legalább volt rántott sajt, és házi.
Sok helyen már nagyon klasszul hirdetik a “farmtól az asztalig” szlogent, nem is kezdenék kérdezősködni, de amikor pont arról a farmról jövük, ahol a farmer arról panaszkodik, hogy egyik étterem csak paradicsomot vásárol tőle, mégis az étterem az összes zöldségételhez odaírja, hogy tőle van, akkor úgy érzem nem csak én, de a farmer, és sok száz ember is be van csapva.
Megint csak az bosszant a legjobban, hogy akkor is ott ettem volna, ha semmilyen infó nincs a zöldségekről, de hazugság ne legyen.
Hát, 2017-re ezt kívánom magunknak. Innen lehet szerintem továbblépni!
