Spórolós projekt 1.
Kezdem azzal, hogy a spórolás nem (csak) azt jelenti, hogy keveset költünk, hanem azt is, hogy okosan adunk ki pénzt valamire, illetve, hogy mindent az utolsó cseppig felhasználunk. De mi van akkor, ha olyan élelmiszerek is vannak otthon, amit nem is mi vettünk meg? 

Most éppen anyukám által eltett mindenfélére gondolok. Nagyon szeretlek anyu! 
Sok mindent tesz el nyáron édesanyám, és hát eléggé nehezményezi, hogy nem olyan tempóban fogynak ezek, ahogy ő szeretné, vagyis naponta minimum egy üveg befőtt, és egy üveg savanyúság. Oké, azért ennyire nem szigorú, de mindig sokkal többet tesz el, mint amennyit kéne, és nekem is lelkiismeret furdalásom van, amiért néha hónapokig nem vagyok hajlandó elhozni valamit tőle, mert még az előzőnek se kezdtünk neki. 

Igazság szerint szinte egyáltalán nem eszünk befőttet. Ez alól a rumos meggy a kivétel, az bezzeg mindig elfogy. De anyu tesz el őszibarackot és darált almát is. Ha már megtermett az a szép alma. A szomszédnak. De olyan kedves, és olyan jószívűen adja. Kár lenne nem feldolgozni. 
Úgy tűnik, anyám is ugyanazt a projektet tolja amit én, ami abba a házba bemegy, abból étel lesz, amit el is fogy. A darált alma anyu szerint nagyon praktikus, ha sütni akarok, csak előkapom, és már kész is. Persze csak ha almás pitét vagy almás rétest akarok sütni, mert a málnatortába nem annyira jó.
De  most épp nem a darált alma van soron, hanem az almapaprika. 

Anyu almapaprikája nagyon finom. Szerintem egy év alatt mondjuk 4 üveggel fogyna nálunk, mert annak ellenére hogy ezt tényleg szeretjük, viszonylag kevés ételhez tudjuk enni. Ami legjobb az almaparikával, az a libatepertő. Havonta egyszer eszünk belőle, nem fogy el az a 15-20 üveg, amit nekünk szántak. 
A másik a krumplis tészta, de a gyerekek nem kicsi krumplis tészta igényét pont anyám elégíti ki, amikor nál vannak a srácok. Szóval az almaparika lassan fogy. 

Most, hogy kicsit megfáztam, és elment a hangom, na meg különben is jól jönnek csípős, átmelegítő levesek, főztem belőle egy levest. Elképesztően jó lett!
Egy üveg mínusz. Megveregetem a vállam.

Hozzávalók a leveshez:
1 nagy fej hagyma
1 ek vaj
1 ek étolaj
10 db ecetes almaparika kimagozva, felaprítva
2 gerezd fokhagyma
diónyi gyömbér
2 ek liszt
1,5 l forró víz
2 dl tejföl
1 dl tejszín (el is maradhat, de épp volt itthon)
só, szerecsendió
kakukkfű ha van

A galuskához:
4 dkg vaj
5 dkg liszt
5 dkg reszelt sajt
1 egész tojás
só

A tetejére egy marék dió ha van

A hagymát apróra vágjuk, majd megdinszteljük a vaj és az olaj keverékén.
Rádobjuk az almapaprikát, a vékonyra szeletelt fokhagymát és a gyömbért. Pár percig pirítjuk, majd megszórjuk a liszttel. Átkeverjük, majd felöntjük a vízzel. 15 percig főzzük, majd hozzáadjuk a tejfölt, a sót és a szerecsendiót, majd alaposan leturmixoljuk. Ha tényleg simára szeretnénk, akkor használjunk turmixgépet a botmixer helyett, majd szűrjük is át a levest.

A galuskákhoz a vajat 80 ml vízzel felforraljuk, majd hozzáadjuk a lisztet és a reszelt sajtot, folyamatosan keverjük. A tűzről levéve, belekeverjük a tojást. Sűrű, nyers tésztaszerű masszát kell kapnunk. 
A masszát a levesbe szaggatjuk vizes kiskanállal, és kis lángon 4-5 perc alatt készre főzzük.