Mi lesz ez a kislány?

Egy igazi boszorkánnyal találkoztunk tegnap, de nagyon kedves volt. Jó boszorkány.
Az orvosi rendelőben vártunk a sorunkra, a lányom “olvasott” az egyik oldalamon, a másikon egy nagymama próbálta rávenni a fiú unokáját, hogy fújja ki az orrát. Mint később kiderült, ő dédnagymama volt.
Pár perccel később már beszélgettünk. Megkérdezte, mi lesz a kislány, ha nagy lesz. 
Mondtam neki, hogy vagy csillagász (mert nagyon érdekli ez a téma), vagy balerina (mert nagyon tetszik neki a balett), vagy hercegnő (mert annak képzeli magát, és ruhája is van hozzá).
Csak a csillagászra reagált, azt mondta, hogy az nagyon szép és komoly hivatás egy nőnek, hatalmas kihívásokkal, de szerinte érdemes arrafelé irányítani a gyereket.

Aztán elmesélte, hogy neki három fia van, és amikor az első született, azonnal tudták a férjével, hogy állatorvos lesz, és úgy is lett. A másodiknál csak óvódás korban vált biztossá, hogy mérnök lesz, de a harmadikról már terhesség alatt tudták, hogy fogorvos lesz, és úgy is lett. A fogorvos unokája nem akarja most rendesen kifújni egyébként az orrát. Az apja is ezt csinálta.
Mondtam neki, hogy milyen érdekes, hogy ők már az újszülöttjükről is pontosan tudták, hogy mi akar lenni, azt hinném, hogy ez csak manapság ennyire divatos, mint ahogy a nagy stressz közepette a “had legyen még gyerek” zászló lobogtatása is.

Azt mondta, hogy az ő fiai mind a háború után születtek, és akkor még sokat gondolt arra, hogy tulajdonképpen bármikor, egyik pillanatról a másikra árvák maradhatnak, de ha van egy életcéljuk, akkor könnyebb lesz nekik az életben. 

Nekem ez az elképzelés nagyon tetszik. Szerintem is kell egy cél, amihez jó ragaszkodni, és érdemes kitartani mellette. Amiért akkor is küzd az ember, amikor más már feladja. 

Na de mi van akkor, ha a gyerek nem állatorvos, hanem cirkuszi bohóc szeretne lenni, kérdeztem. 
Azt mondta, hogy tudja mit akarok kérdezni, de higgyem el, nem a saját álmát valósíttatta meg a fiaival, hanem elültetett bennük egy pici magot, amit ők növesztettek erős fává. Szerinte nem elég csak azt mondani a gyerekeinknek, hogy ők okosak, tehetségesek, ezért legyenek szorgalmasak is, mert akkor elveszik majd a részletekben. Azt kell mondani, hogy okosak, tehetségesek, és pont az ilyen okos és tehetséges kisfiúk lesznek később nagyon jó állatorvosok.

Aztán minket behívtak, mire kijöttünk ők is eltűntek valamelyik rendelőben.
Pedig annyi kérdésem lett volna még. Csak azért, mert ez a néni egyáltalán nem tűnt családtagjait elnyomó gonosz némbernek, aki ha kitalál valamit a gyerekeinek, az akkor is úgy lesz, ha akarja a gyerek, ha nem, hanem olyannak tűnt, mint aki valóban megérezte a fiain, hogy milyen hivatás való nekik, és sikerült arra az útra terelnie őket. 

Persze, amíg nem hallottam a történetet a fiai szájából, addig nem is érdemes ezen agyalni. Lehet, hogy nem is állatorvos, mérnök és fogorvos. 
Az én férjem már 12 évesen tudta, hogy programozó lesz. Persze nem a nagymamájától, hanem magától. És jól döntött, mai napig imádja a szakmáját.  

És itt jön az, ami a huszonegyedik században izgalmas. A kutatók szerint a most 12 éves gyerekek nagy része 12-13 év múlva olyan szakmában fog dolgozni, ami most még nem is létezik. 
A férjem nagyanyja se ajánlhatta az informatikát az unokájának, mert valószínűleg azt se nagyon tudta, hogy mi az. 

Olvastam egy izgalmas cikket arról, hogy a Szilícium-völgyben most a fizikusok a királyok, mert ők a mostanában izgalmas problémákat jobban átlátják, mint a programozók. Szerintem pár év múlva jönnek majd a biológusok, legalábbis a sci-fi könyvekben ez a jövő. 
Vajon a boszorkány nagyi mit gondol, mivel foglalkoznak majd a dédunokái ha felnőttek? Tudja egyáltalán, hogy mennyire gyorsan változik a világ? Vagy pont ő tudja ezt igazán, hiszen nyolcvan évesen is teljesen friss fizikailag és agyilag is? Vagy az, hogy mennyire gyorsan változik a világunk, az csak a mi korosztályunk tévedése, és mindig is ezt gondolták az adott korban élő emberek? Nyilván a háború alatt is nagyon gyorsan történtek hatalmas változások és tragédiák a családok életében. Mi ahhoz képest pár szakma megszűnése, és pár szakma születése? 

A lányom meg bármi lehet, amit csak akar!  Ha akar, űrhajós lesz, ha akar autóversenyző (állítólag ők már nem fognak tudni vezetni, mert csak önvezető autók leszek mire felnő), de persze lehet szülésznő vagy festőművész is, és akkor remélem majd a vászonra fest a ruháján és a bútorokon kívül. Egy biztos, hercegnő tényleg nem lesz. Az már most se elégíti ki, csak a ruhát szereti, és a koronát, de közben a csillagokat figyeli.

(Elképesztően finom csokis sütit sütöttem, holnap felteszem ide!)