Gondoltátok volna 20 éve, hogy a piacra járás afféle hobbi lesz, amit kicsit furcsa fiatalok, tudatosnak nevezett kisgyerekes családok, és a hipermarketbe kocsi híjján nem eljutó nyugdíjasok űznek majd?
Mert annak ellenére, hogy mindenki azt állítja, hogy rendszeresen piacozik, és valóban tele vannak a piacok pénteken és szombaton, lássuk be, hogy az emberek igenis átszoktak a hipermarketekbe.
Oké, nyilván mi nem, akik ezt írjuk és olvassuk, meg a barátaink se, de valakik mégis.
Piac sincs annyi, mint amennyi régen volt, csak Budapesten jópár megszűnt az utóbbi pár évben. A Garay téri valamit nem is szabadna piacnak csúfolni, hiába árul benne pár zöldséges és néhány hentes. A Klauzál téri csarnokban csak hétvégén találni értelmes zöldségfelhozatalt, és kint a csarnok előtti piac teljesen elkopott az évek során. De említhetném a Hunyadi teret is, ahol igaz, hogy nyáron fantasztikus a kinti választék, de bent az állandó standokon egyre gyengébb a felhozatal.
Ezzel párhuzamosan megszületett egy réteg, aki nem tudja elengedni a piacot, a piacra járás élményét, az illatokat, a hangokat, a kofákat, a termelőket. Szerencsére.
Mindenkinek van egy hentese, akire esküszik, vagy legalábbis igyekszik a legutóbbi találkozás után mégis bizalmat szavazni neki. Halasa az szerintem senkinek sincs, de javítsatok ki, ha tévedek.
Aztán jobb esetben van több zöldségesünk. Egy valódi kedvencünk, akinek nem csak az áruját szeretjük, hanem magát az embert is (Zsuzsi, igen rólad van szó!) és egy olyan zöldséges is, ami közel van, és legalább kétféle krumplit és hagymát árul.
És akkor ott vannak a piacok királyai, ahova az elején említett csodabogarak járnak. Ezek mögött a piacok mögött általában egy nagyon elhivatott ember áll, aki önmaga is piacjáró, emberbarát, és hobbiszakács. Ez a három dolog mindig közös bennük.
Képesek összehozni heti vagy havi rendszerességgel annyi jó termelőt, akik megmozgatnak annyi igényes vásárlót, akik miatt érdemes ezt csinálni.
Ezek a piacok már komoly programnak is beillenek. Általában van rajtuk gyerekprogram, élő zene, sőt, valamilyen jótékonysági aukció is. Nem csak egy gyors bevásárlós alkalom – bár azt is lehet azért -, hanem egy egész délelőttös program.
Lehet vásárolni (alap ugye egy piacon) de a legjobb, hogy lehet kóstolni is, mert az árusok általában maguk a termelők is egyben, akik visszavárják az embert a következő héten is. Törzsvásárlókat szeretnének, hiszen azok a biztos bevételi források. A törzsvásárlók pedig kíváncsiak, kérdéseik vannak, visszajárnak, véleményt mondnak, és persze sokat vásárolnak.
Most Rattner Réka hívott el, hogy bemutassa a piacot, amin már nyár óta dolgozik a kollégáival, a Trafó mellett a Tűzoltó utca 22-ben. A piacot Pancs gasztro-placcként, vagy Pancs termelői piacként találhatjátok minden vasárnap 14 óráig.
Vigyétek nyugodtan a gyerekeket, van klassz gyerekjátszó kézműveskedéssel és vetítéssel, és lehet reggelizni, kávézni is, sőt abból is összedobhattok magatoknak valamit, ami vásároltok, ha nem lenne épp a kedvetekre való kis kóstolócsomag.
Amiért én biztosan visszajárok majd, az a szabad tartású tyúkok által tojás, a libaságok, a zöldségek és a francia sütemények. De elképesztően finom vegán kencéket vásároltunk, illetve csodás halas pitéket kóstoltunk, hogy a kutyakajáról ne is beszéljek. Igen, Záli megkóstolta a kutyakajákat, és igencsak megvolt elégedve. Nyugalom, csak emberek számára is fogyasztható alapanyagokból készül, úgyhogy kutyának, gyereknek egyaránt jó.
Ami még nagyon klassz, az a kenyér választék, és a “táskás”, ahol végre lecserélhetjük a nejlonzacskókat, műanyag dobozokat olyan táskákra, amiben a hűtőben, vagy a pulton is friss marad az élelmiszer, mégsem szennyezzük a környezetet vele. Hogy mi van a kis zsákban, azt jópofa grafikák jelzik.
Ja, és a lényeg: ha nem kocsival érkeztek, akkor van forralt bor is!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: