Végre, nemsokára újra itt a szilva!
Annyira szeretem a szilvát, hogy még azon is túlteszem magam, hogy ez bizony már igencsak a nyár végét jelenti. Jó szilvához jutni kétféleképpen lehet. Vagy van az ember kertjében egy szilvafa, ami olyat terem, amit sehol máshol egyik sem. Vagy ismer olyan vad szilvásokat  a vidéken, ahova érdemes elkirándulni, és állni a fák alatt, és vizsgálni a szilvaszemeket, melyikben nincs kukac, hogy aztán megehesse. 
Végülis létezik egy harmadik módszer is, az pedig a piac, de én annyi rossz szilvába futottam bele az utóbbi években, hogy már nem bízom mások szilvájában. Értem én, hogy ugyanaz a baj a szilvával, mint a paradicsommal és barackkal, hogy ami finom, lédús, édes, és puha az tulajdonképpen szállíthatatlan, és az élelmiszeripar kemény, nagy , vagyis íztelen, és éretlen gyümölcsöket akar, de én annyira szeretem a szilvát, hogy szeptemberben képes vagyok nagyon sok kilométert is utazni, hogy a kedvenc szilvafám alatt szilvázhassak.
Azért ha van nagyon jó forrásotok Pesten, ne tartsátok magatokban, de csak egy-egy kilóra gondolok, és nem olyanra, ahol pálinka vagy lekvárfőzés céljából érdemes bevásárolni, ugyanis én a szilvát magáért szeretem, és pálinkának pl. kifejezetten nem kedvelem. A szilvalekvárral más a helyzet, de azt meg venni szoktam.
Egyik kedvenc szilvás sütim ez a galette. Süssétek meg hétvégén, ti is szeretni fogjátok! Őszibarackból is remek. (Hehehe, pont két éve is feltettem egy szilvás galette-t a blogra, ez annak a továbbfejlesztett változata, és van egy másik, igazán extra receptem is, azt pedig az új könyvbe írtam bele, de az márt tkp. galette extra, annyi minden finomság van benne.)

160 g simaliszt
115 g hideg vaj
0,5 kk só
1,5 kk cukor
1/2 citrom reszelt héja
0,5 dl tejföl
1 ek jeges víz, ha szükséges

20 dkg sűrű szilvalekvár
1 rúd fahéj
1 rúd vanília
40 dkg szilva
3 ek nádcukor 
1 ek kukorica keményítő

1 egész tojás

1 marék mandula

A vajat nagy lyukú reszelőn lereszeljük, elmorzsoljuk a liszttel, végül gyorsan beledolgozzuk a többi hozzávalót. Fontos, hogy nem szabad túlgyúrni, mert ha a vaj nagyon megolvad, nem lesz jó a tészta. Két perc az egész. 
A kész tésztát fóliába csomagoljuk, és betesszük a hűtőbe 30-60 percre.
A szilvát kimagozzuk, és hacsak nem nagyon puha, egy lábosban összeforraljuk a cukorral, kikapart vaníliával és a fahéjjal. Amikor az első buborék megjelenik a lábosban, már el is zárjuk alatta a lángot. Nem megfőzni kell! 
Ekkor keverjük hozzá a keményítőt is. Hagyjuk kihűlni.
Közben a sütőt 180 fokra előmelegítjük. A tésztát lisztezett lapon kinyújtjuk kb. 3 mm vastagságúra.

Az alján elkenjük a szilvalekvárt, majd  a közepére halmozzuk a szilvát úgy, hogy körben 7-8 centis peremet hagyunk. Ezt a peremet hajtogatjuk fel 5-6 részben. Nem kell se egyformának, se túl szépnek lennie, ez egy valódi házi süti, nem cukrászda. Ha Jamie Oliver lenneék, szórnám a  rusztikus jelzőket. Csak semmi faxni! A tészta tetejét megkenjük tojással, megszórjuk mandulával, és 20 perc alatt szép pirosra sütjük. Langyosan a legfinomabb.