Ez nem a fiam szerencsére, de a lába nagy.
“Ez az anya rá akarta adni a két hete vásárolt cipőt a fiára, de megdöbbent a látványtól, amikor meglátta mi történt.” Valami ilyesmi bevezetőt kéne írnom, hogy sokan olvassák. De ha csak három hatodikos fiú, és két ötödikes lány anyukája elolvassa, már akkor megérte megírni.
Viccet félretéve. Eljön a kiskamaszok életében az a nap, amikor úgy ébrednek, hogy megnyúlt a karjuk, a combjuk, bohócméretűre nőtt a lábuk, és a cuki kis orruk helyén valami furcsaság van, amire néha egy pattanásféle kerül. Hova lett az én cuki kisbabám? – teszi fel a kérdést ilyenkor az anyuka, pláne, amikor az éjszakai sötétben majdnem hasra esik a fia 41-es Converse-ében, ami tényleg akkora, mint egy csónak. Két csónak pontosan.
Április végén, amikor volt pár meleg nap, és a fiamnak még csak 39,5-es lába volt – ahh, régi szép idők, elmentünk a túraboltba, és megvettük a nyári cipőket: egy túraszandált, és egy túracipőt. Természetesen fél számmal nagyobbat, mint ami épp jó, legyen jó őszig.
Aztán bejött pár hideg nap, a gyerek a rá kissé nagy cipőt hordta suliba, és amikor újra elővettük a két új cipőt, mert a kissé nagy állítólag nyomta a lábát, kiderült, hogy mindkettőt kinőtte. Nem belenőtt, hanem lelóg a lába a szandálról, a félcipőbe pedig fáj a lába.
Mégis hogy lehet ez?! Hogy nőhet 3 hét alatt két számot egy láb? Lehet, hogy velem is volt ilyen csak nem emlékszem rá? A férjem se tud visszaidézni hasonlót. Mi szuper gyerekek voltunk, nem ilyen anyaszomorítók, hogy csak úgy kinőjük a cipőnket, pedig nem is hordtuk őket. Mi vigyáztunk rá!
Most meg örülhet a kis lábú nagypapa, milyen klassz túracipőket kapott. Irány a csúcs!
Van ebben valami jó is, hiszen a 39-40-es fiú lábméret, az épp a gyerek-, és a felnőttméretek határán helyezkedik el, vagyis se ilyen méretű gyerekcipőből nincs választék, se felnőttből. Ne legyen ekkora lába egy fiúnak, és kész!
Bezzeg 41-es, az már méret! Olyan van mindenből, hátradőlhetünk.
A tinivel való cipővásárlás, az egy másik poszt témája, legyen elég annyi, hogy közben ilyen, és ehhez hasonló gondolatok fordulnak meg az anya, az édesanya fejében:
1. Megölöm.
2. Nem kap cipőt, ha öt másodpercen belül nem dönt.
3. Megveszem a kéket az előző boltban, egyáltalán nem érdekel a véleménye.
4. Sikítok.
5. Legközelebb beteget jelentek, csak az apja megy vele.
6. Nem mindegy?!
7. Bárcsak kétféle cipő létezne csak a világon!
8. Fizessünk már, és menjünk végre haza, jó lesz az!
9. Ha ez sem tetszik, nem kapsz cipőt.
10. Neeee! Ne kérdezzük meg, hogy van-e belőle méret! Legyen jó az, amiből van itt is, nehogy bemenjen az eladó a raktárba! Ne! Ne! Ne!
Egy tanulmány szerint:
A cipőméret átlagos “csúcs” növekedése, vagyis amikor a leggyorsabban nő a láb, lányoknál 10,4 év, fiúknál pedig 11,5 év (Helló Dávid!).
A testmagasságuk 12,0 évesen nő a leggyorsabban a lányoknak, és 13,7 évesen a fiúknak.
Jusson ez eszembe majd, ha épp akkor akarok öltönyt vásárolni neki!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: