Év vége

Annyira szomorút láttam tegnapelőtt a 74-es trolin, hogy muszáj kiírnom magamból. 
Szőke anyuka, szőke cuki kislány, előttem ültek. A kislány szerintem másodikos volt, és nagyon félt az anyukájától, aki a foga közt sziszegte, hogy mi fog otthon történni, és hogy ahogy a kislány “bánik vele, úgy fog ő is a kislánnyal bánni”.

Valami olyasmi volt a gond, hogy a tanítónéni beírta, hogy többedszer nem készült el a lecke, és a kislány a pad alá bújt (de lehet, hogy ezt félreértettem, a leckehiány biztos), pedig az anyuka szerint ő mindennap megkérdezi, hogy van-e lecke, és a csak a fejingatás a válasz, pedig ezek szerint minden nap van mégis.
Anyuka kétség kívül egy állat volt, akitől minden bizonnyal nem ok nélkül félt a lánya annyira, hogy le sem merte venni róla a szemét, és ha az anyja megmozdult, akkor felkapta a karját.

De én mégis azt nem értem, hogy egy elsős vagy másodikos kislánynak miért van minden áldott nap olyan sok leckéje, hogy négy után még azt otthon kell megcsinálnia. 
Októberben is ezt kérdezném, de május 10-én egészen egyszerűen tényleg fel nem foghatom.
Nem látja a tanítónéni, hogy májusra a gyerekek már annyira fáradtak, hogy csak megpróbálják túlélni a tanítási napokat?! A fiam hatodikos, de ő is elfárad már ilyenkorra.

(Megjegyzem én is, alig várom a vakációt, pedig én nem tanulok, csak rendezem a fiam napirendjét, ami ilyenkorra már teljesen szétesne. Táska bepakolva? Torna cucc? Volt valami lecke? Nem kell valamit beküldeni? Bérleted mikor jár le? Stb, stb, stb.) 

Mi történhet egy második osztályban, hogy minden áldott nap leckét kell adni a gyerekeknek? 
Akkor, amikor végre süthetne a nap, és amikor az iskolatáskát egy ekkora gyereknek már csak a sarokba kéne délután dobni, és lemenni a játszótérre. Ha ötre hazaérne a suliból, akkor még tanulnia is kellene otthon?
Nyilván kellene,és  a lecke is az otthoni tanulás része. Ha hatkor megvacsoráznak, marad egy órájuk játszani, aztán fürdés és alvás?

Egy 7-8 éves gyereknek? 
Miért nem lehet úgy felépíteni az éves tantervet, hogy májusra már csak tényleg a játékos, élvezetes dolgok maradjanak? 

Tudom, hogy kötelező kerettanterv van, úgyhogy a kérdésem csak költői, mégis nagyon komoly.
Annyira boldog vagyok, hogy Záli szeptemberben született, és így legalább még egy évvel többet tölthet az oviban. Annak ellenére, hogy még csak 3,5 éves, már most nagyon készül az iskolába, csak azt bánja, hogy ott majd nem lehet délben aludni.

Erről jut eszembe, ezeknek a gyerekeknek ennyi megterhelés mellett délben még aludni kéne. Komolyan gondolom. 
Több elsősről is hallottam, akik az oviban már rég nem aludtak ebéd után, de suli annyira lefárasztotta őket, hogy ebéd után hazavitték őket a szülők, és aludtak egy órát, este mégis legkésőbb fél kilenckor újra ágyba bújtak. 

Annak a tanítónéninek, aki májusban minden nap leckét ad fel a srácoknak, nincs gyereke? 
Nem tanult a gyerekek testi és szellemi fejlődéséről? 
Nem tudja, hogy teljesen felesleges ilyenkor már a lecke? Nem tudja, hogy nem segíti a megértést, nem segíti a hosszútávú tudást a feleslegesen sok lecke, sőt csak rombolja azt, amit mégis sikerült addig valahogy megtanulnia?
Nem fél attól, hogy már kisiskolásként – pont a túlterheltség miatt – lemaradnak a gyerekek, vagy hogy megutálják az iskolát, vagy ami még ettől is rosszabb, megutálják a tanulást, és teljesen elvesztik az érdeklődésüket minden iránt, ami tudomány, ami irodalom, ami izgalmas,  új ismeret?
Nem zavarja az, hogy szinte biztosan már mostanra kiölte a gyermeki kíváncsiságot a rábízott másodikosokból? 

Nincs több kérdésem. Nagyon szomorú vagyok. És persze az anyuka is nagyon-nagyon szégyellje magát!

Kép innen