Egy ismerősöm mesélte, aki másodállásban pénztáros, hogy ő kapott “vevőpszichológiai képzést” és azt tanították neki rólunk vevőkről, hogy amikor elérkezik a fizetés pillanata, az a legnagyobb feszültség a bevásárlás során, mert át kell adnunk a keservesen megkeresett pénzünket az áruháznak, és ez nagyon rosszul érint minket.
Lehet benne valami, de inkább nagyon tudatalatti , elfojtott kis érzés, mert nekem úgy tűnik, hogy más miatt morcosak az emberek a kasszánál. Persze, lehet, hogy ez mégis arra vezethető vissza, amit a kasszában ülőknek tanítanak rólunk. Minden esetre azzal nem értek egyet, hogy valamiféle frontvonal lenne ott a vásárlók és a pénztárosok között, de tény, hogy gyakran ők se kedvesek, és mi vásárlók is morcosak vagyunk, mire az utolsó túró rudiról is lehúzták az árat.
Nagyon kíváncsi lennék, hogy mit mondanak rólunk a pénztárosok, de talán megérkezik a vevőértékelés kommentben. Várom!
Vasárnap végigbeszéltük a barátnőimmel, hogy szerintünk milyenek a pénztárosok. Ők jutottak eszünkbe:

A nagyon gyors:
Sok ezer terméket megmozgat naponta, általában a két német szupermarketláncban dolgozik. Mindig köszön, a végén elköszön, hiba nélkül tolja a kötelező köröket, kedves is. Határozottan szeretjük! 
Pillanatok alatt lezavar egy hosszú sort is, nem téveszt, nem húz le semmit kétszer, nem kell főnőköt hívnia szinte soha. 
Ami néha bosszantó, amikor nem veszi észre, hogy az árukhoz vásárló is tartozik, akik igencsak különbözőek. Példa: előttünk bácsika vásárolt, és hiába volt villámkezű a kasszás, ha a bácsi reszketeg és lassú. Nem tudja elpakolni a sok cuccot olyan gyorsan ahogy a szalagról megérkezik. 
Ez jobb esetben nem okoz problémát, a kasszás pihen egy percet, a szalag áll. Rosszabb esetben a pénztárost nem érdekli, hogy az előző vásárló még nem pakolt el, rátolja a következő vásárló áruit is. 

A nagyon lassú:
Biztosan máshol is van ilyen, de én néha úgy érzem  direkt lassítják a vásárlást. Talán a sztrájk egyik formája ez, a fene tudja. Konkrét példa: körúti szupermarket, két kassza van nyitva, kb. 10-10 kis kosaras vásárló áll mind a két kasszánál. Mindegy hova állsz, csak rosszul járhatsz! 
A vonalkódot véletlenszerűen veszi csak be a gép, ha nem sikerül, jön a kézi célszerszámmal való fókuszálás, végül a számsor kézzel történő bepötyögése. Első vaj megvan, oké. Jön a kenyér. Ez milyen kenyér? Nem tudom, jól nézett ki. Fokhagymás bagett? Nem, nincs fokhagyma szaga. 220 forint volt? Akkor nem paradicsomos… Erzsikeeeeee, ez mi a franc? Ja, 21-11-es? Köszi!

A vicces:
Elfogult vagyok, ha valaki vicces, akkor én mindent megbocsátok neki. Mostanában azt vettem észre, hogy a molett ötvenes nőknek nagyon jó a humoruk, de persze az is lehet, hogy csak ők szimpatizálnak velem. 
Nem kéri a kupont? Hát nehogy már itt hagyja, én semmire se tudom használni, de épp előttem áll valaki, akinek jövő héten ez bizony hasznos lesz ez! 
De jó! Tök! Köszönöm a tippet, este tökfőzelék lesz nálunk is, a férjem úgy is utálja!

A finnyás:
Ő lehetne a bosszantó is. Sajnálom őket, hogy pont élelmiszerboltban kell dolgozniuk, de ha épp ez van, sokkal jobb lenne mindennapos pénztárba-hányás nélkül megúszniuk. 
Fúj, mi ez a büdös? Kecskesajt? Undorító!
(Volt olyan is, aki a nejlozacskóba csomagolt csirkemájat tollal emelte fel, és pofavágások közepette olvasta le az árát. Én kérek elnézést!)

A diák:
Általában jó fej. Oké, néha fáradt, néha flegma, mégis legtöbbször vicces és kedves. És még csak nem is ők a leglassabbak. 
Mi ez? 
Kivi.
Tényleg? Úristen, bocsánat, nem ismertem meg. 
Mi ez? 
Cékla. 
Nahát, azt hittem az piros…

Flegma: általában nagykerben dolgozik. Lehet, hogy visszaköszönt, de nem hallottam. Ha kiveszem a kartonos árut a kocsiból, akkor azt nem kellett volna. Ha nem veszem ki, akkor mindent a szalagra kell tenni, pont mint az utóbbi 20 évben. Közben megbeszéli az ebédet a biztonsági őrrel. Vagy hozzám szól? Nem tudom eldönteni, mert soha nem néz rám. Ha tartom a kezem a visszajáróért, vagy a kártyáért, akkor látványosan leteszi. Ha nem tartom, akkor várakozik, amíg felfogom, de hozzám véletlenül se szól egy szót sem.

Nyugdíjas: Szinte midig öröm náluk fizetni. Szeretnek dolgozni, nem kötelező már megtenniük, épp ezért jólérzik magukat. Kedvesek, pontosak, sőt gyorsak is. Ha nem, akkor sem zavaró. Érdeklődőek, és segítőkészek. Sajnálom, hogy nincs több nyugdíjas kasszás a városban.

Kit hagytam ki?