Egy vidéki rádiótól keresett egy nagyon helyes riporter, jól el is beszélgettünk mindenféléről.
Simán válaszoltam a kérdéseire, ha a gyerekek vacsorájáról, vagy a férjem ebédjéről kérdezett, meséltem neki arról, hogy mennyire zavar, ha pazarlok a konyhában, és különösen érdekelte, hogy mit és hogyan szoktunk enni szombatonként.
Aztán a riport végén feltett egy kérdést, amit egyszerűen nem voltam képes megérteni. Esküszöm, ezt még soha senki nem kérdezte tőlem, és nem arról volt szó, hogy hülye lettem volna, csak biztos voltam benne, hogy az egyértelmű kérdés valami mást akar jelenteni, mint ami.
Pedig teljesen világosan hangzott: Mi a kedvenc vajas-párizsis zsemle szintű, ötperces vacsorád?
Ilyen béna válaszokkal próbálkoztam:
háááát, imádjuk a krémleveseket, húsz perc alatt elkészül, és nagyon finom egy pirítóssal.
Oké, de ő tényleg olyanra gondol, amikor nem is állunk neki főzni, csak eszünk valami vajas-párizsis zsemle szerűséget.
Hááát, kacsamell saláta sok csilivel az gyakran van.
Ha úgy érzed, hogy ciki ez a kérdés, akkor inkább nem teszem fel.
Nem, egyáltalán nem ciki. Arra gondolsz, hogy szoktunk-e párizsis zsemlét enni vacsorára? Mert akkor a válaszom igen.
Igen, valami ilyesmire gondolok, csak nem pont erre a “receptre”.
Oké, akkor sajtos quesadilla.
Ez aaaaaaz!
Szóval a sajtos quesadilla, nem más, mint a szupermerketben kapható tortilla wrap lapok közé, serpenyőben, olvadósra sütött sajt. Nagyon durván sok sajtot el tud nyelni két tortilla lap, olyan sokat, hogy egy-egy ilyen vacsora simán kiteszi egy felnőtt ember egész napos energiaigényét. De legalább finom.
Szóval sok sajt, esetleg sok petrezselyem, vagy fokhagyma, koriander mag, és ami még van otthon: avokádó, vagy paradicsom.
Forró száraz serpenyőben 2-3 perc oldalanként. Avokádóval vigyázni kell, hogy ne forrósodjon át, mert akkor megkeseredik.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: