Azt hittem, ellen tudok állni, és nem írok majd róla a blogon, de aki ismer, az tudja, hogy ez a téma a vesszőparipám. A végső lökés Kriszti posztja adta, nem idézek belőle, mert az első betűjétől az utolsóig fontos, olvassátok el!
Nagyon örülök a pedagógus tüntetésnek, hogy betelt náluk a pohár, hogy egyre többen állnak melléjük.
Sajnálom, hogy nem évekkel ezelőtt kezdődött, de a semmitől talán ez is jobb, igaz az én gyerekeim most óvoda és tankötelesek, de olyan szerencsések vagyunk, hogy a saját ovinkra, iskolánkra nem panaszkodhatunk. És bár a saját gyerekeimtől tényleg nem sajnálom a pénzt, jó lenne, ha mindenki hozzáférhetne hasonló színvonalhoz, mint mi, és persze ingyen.
Szóval ez a poszt most nem a gyerekeimről fog szólni, inkább az utánuk következő generációnak szeretnék minden jót kívánni, hiszen a változások lassan következnek be.
Talán már ott kezdődött a dolog, amikor mi jártunk suliba. Honnan tudhatnánk, hogy milyennek kell lennie egy jó iskolának, mikor mi nem abba jártunk? És most megint szerencsésnek kell éreznem maga, mert a nyolcvanas években az ötödik kerületi sulik valahogy nem voltak annyira borzalmasak. Valaminek biztos jól kellett működnie ott, mert ha megkérdezem a volt osztálytársaim véleményét oktatás, gyereknevelés, vagy pár politikai témában, a válasz nagyon hasonló az enyémmel, amit nyilván jónak tartok 😉
Sajnos még az én iskolámban is volt gyerekverő rajztanár, vagy olyan tornatanár, aki dupla órán a kocsmában ivott, majd beszólt a lányoknak, és harmadikos, nagyon fejlett kislányt röhögve futtatta az osztály előtt, hogy ugráljanak a melle. Mindenki tudta ezeket, voltak is szülői panaszok, de úgy tűnt, akkoriban ezek a dolgok nem léptek át egy olyan határt, amivel a társadalom többsége egyetértett.
Most is úgy tűnik, hogy sokan érzik, hatalmas a gond az oktatásban. Szinte minden szülő panaszkodik, hogy a gyerekek elképesztően túlterheltek, nincs szabadidejük, stresszesek, és csupa olyan bemagolni való tudással van tele a fejük, ami később semmire nem lesz jó, szinte a 90%-a használhatatlan és felesleges adattömeg a huszonegyedik században.
Ugyanakkor ezek a szülők egyetértenek azzal az állatkerti dolgozóval, aki seggbe rúgott egy diákot, és a diák a vízbe esett. Komolyan gondolják, hogy ha valaki szemtelen, flegma, vagy vét a házirendnek, akkor normális módja a megfékezésének a vízbe rúgása.
Én attól félek, az emberek többsége nem akar valódi reformokat az oktatásban, csak annyit, hogy térjünk oda vissza, ami akkor volt, amikor mi voltunk iskolások.
Legyen a tanár kemény a gyerekkel, neveljen embert belőle. A tanár…
Közben a világ meg elszalad mellettünk. A skandináv iskolákban magyar cserediákszemmel viccesen könnyű a matematika, és nehezen érthető, hogy miért nem kell kémiát tanulni, ha valaki filmezést vagy fotózást szeretne inkább. Mégis a skandinávok sokkal jobban keresnek mint a magyarok, sokkal jobban érzik magukat a munkahelyükön, és sokkal büszkébbek a munkájukra. Na és persze sokkal boldogabbak is.
Úgyhogy tartok tőle, a mostani pedagógus és diáktüntetés, csak a jéghegy csúcsát érinti. Ahhoz, hogy tényleg érdemben változzon az oktatás, és a mi életünk is, még hátra van 99%.
Hajrá!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: