Csak kapkodom a fejem, hogy milyen sok jó könyv jelent meg tiniknek. Ifjúsági irodalom, vagy olyan “felnőtt könyvek”, amit kifejezetten szívesen adunk 12-18 éves srácok kezébe. Az is menő, hogy több kiadónál létezik már kifejezetten kis-, vagy nagykamaszoknak szánt válogatás, tabunak tartott, vagy nehéz, húzós témákkal, legyen az szex, drog, háború, válás, halál, betegség, vagy valamilyen formája az erőszaknak. Olyan témák, amiről jó (kötelező) itthon beszélni, kell róla tudni, és nagy segítség lehet egy a témával fogalakozó regény is. Na és persze vannak szerencsére a kevésbé durva, mégis fontos dolgokat felkaroló könyvek, vagy olyanok, amik “csak” szórakoztatnak, de azt nagyon jól.
Most, hogy Dávid elolvasott szeptember óta 25 regényt (jajjjjj de nagyon büszke vagyok rá!) azt hiszem tudok pár jót ajánlani másoknak. Közben várakozik a polcán jó pár új könyv is, valamelyik olvasott regény folytatása, vagy csak valami kihagyhatatlannak ítélt regény, és néhány olyan is, amit én szeretnék, ha elolvasna. Rendes gyerek, megteszi még a kedvemért. Általában nem bánja meg, igaz, egyre jobban fel kell készülnöm az indoklásra, hogy miért is éppen az következzen, miért olyan fontos nekem, és miért olyan jó neki, ha elolvassa. Pár év, és semmi beleszólásom nem lesz már abba, hogy mit olvas, de annyira bízom benne, hogy ő is kikéri majd a véleményem, mint én is sokszor édesapámét. Van olyan könyv, ami azért kedves nekem, mert neki is az volt gyerekkorában. 
Az első könyvet egyelőre vakon ajánlom, ugyanis Dávid még nem olvasta. Miután meghozta a futár kinyitottam, és nem is tudtam letenni annyira szórakoztató. Bárcsak legalább egy ilyen irodalomtanárom lett volna az életben, mint Nényei Pál, aki az Irodalom visszavág című könyvet írta! Konkrétan végig röhögtem minden oldalt. Szerencsére lesz a könyvnek folytatása, ez csak az első rész a négyből, ami gondolom a gimnáziumi irodalom tananyagot követi majd végig, de a mostani, első rész tökéletes a hatodikos fiamnak is. “A a Himnusz elemzését daráló jótanuló és a tanár édesanyját szidalmazó rossztanuló (aki szerint az irodalom fos) tévedésben él: imádatuk vagy utálatuk tárgya igazából nem az irodalom, hanem a tananyag.” Már jól kezdődik, nem igaz?
Persze, a kötelező körök lefutva, nem maradnak ki a fogalmak, amiket muszáj tudni, különben nem tudunk az irodalomról beszélgetni, de az is szellemesen, sőt viccesen van megírva. Most, hogy újra olvastam a metaforát, a hasonlatot és a megszemélyesítést, eszembe jutottak a saját, rém unalmas irodalomóráim, amikor alig tudtam nyitva tartani a szemem, és állandóan le kellett ejtenem valamit, hogy ne ásítsak bele a tanár arcába. Pedig lehetett volna másként is, ahogy látom. Nényei az órákon próbál teret engedni a diákok gondolatainak, ugyanis nem biztos, hogy ő mindig többet tud náluk. Egy jó óra olyan, mint egy igazán jó beszélgetés. Diák is, tanár is többet tud utána, mint előtte.
Kedvenc részeim, amikor a “széplelkeket” figyelmezteti a szerző, hogy valami olyanról lesz szó, amit ők jobb ha kihagynak, és nyugodtan lapozzanak előre. Fél karom fel merem ajánlani, hogy soha egyik gyerek se hagyja ki pont ezeket a legjobb részeket.
Áh, kötelező darab! A gyerek is imádni fogja, de a szülő is.
A másik könyv egy regény, Neal Shusterman és Eric Elfman Tesla padlása címmel jelent meg, és ez az első része az Akcelerátus trilógianak. Onnan tudható, hogy egészen bejött a gyereknek, hogy mihelyt elplvasta az utolsó betűt, már kérte is a következő részt.
Soha nem gondoltam volna, hogy egy 12-14 éveseknek, ráadásul inkább a fiúkra célzó tudományos-fantasztikus regény ennyire magával tud majd ragadni. Teslának most amúgy is reneszánsza van, lépten nyomon a nevébe botlunk, dokumentum filmek tömkelege foglalkozik furcsa zsenijével, elképesztő találmányaival, és kalandos életével, a Tesla autókról nem is beszélve. Szóval igencsak gyakran elhangzik a neve. Érdemes a regény előtt elolvasni pár szóban az életrajzát, a regény is sokkal izgalmasabb lesz így!
“Nikola Tesla szerb származású tudós, feltaláló és fizikus volt, tevékenységét elsősorban az elektromosság és a mágnesesség területén fejtette ki. Nem is mindig jut eszünkbe, de bizony igenis köze volt az elméleti és gyakorlati részecskefizikai és gravitációs kutatásokhoz, ezen kívül a nevéhez kötődik a többfázisú villamos hálózat, a váltakozóáramú motor, az energia vezeték nélküli továbbítása, az energiatakarékos világítás, a távirányítás, a nagyfrekvenciás elektroterápiás készülékek, a napenergia-erőmű és más megújuló energiaforrással működő berendezések, valamint a rádió feltalálása is. Munkássága jelentősen hozzájárult a második ipari forradalomhoz, és döntő mértékben meghatározza jelenkori gazdasági és társadalmi életünket. 1881-ben Budapestre költözött, hogy a Puskás Tivadar-féle American Telephone Companynek dolgozhasson. A budapesti telefonközpont átadásán, 1881-ben Tesla lett a cég főmérnöke. Hamarosan feltalált egy telefonkihangosítót, ami tulajdonképpen nem más, mint az első hangszóró. Önéletrajzi írása szerint Tesla a pesti Városligetben barátjával, Szigeti Antallal sétálgatott, és Goethe Faustját eredetiben idézte. Tesla a porba egy bottal megrajzolta a váltakozóáramú motor működését, amelyen már öt éve gondolkozott. 1882-ben Párizsba költözött, hogy Puskás Tivadar ajánlásával a Continental Edison Companynál dolgozhasson, elektromos készülékek javításán és fejlesztésén. 1883-ban a strassburgi kiküldetése alatt megépítette a Városligetben feltalált váltakozóáramú motorjának első kísérleti példányát, ebben forgó mágneses teret használt a motor meghajtásához (erre később 1888-ban kapott szabadalmat az USA-ban). A fiatal Tesla „szervizmérnökként” bejárta Európát; mielőtt 1884-ben áthajózott volna Amerikába. Előtte a párizsi Edison Társaságnál volt alkalmazott; de az európai lehetőségei beszűkültek, ezért Amerikában, személyesen Edisonnal akart dolgozni.
Tesla Edison legszorgalmasabb munkatársa volt, de „nem ismerte az amerikai humort”. Ami alatt azt kell érteni, hogy Edison az egyenáramú gépek fejlesztése után nem fizette ki Teslának a tréfából felajánlott ötvenezer dolláros munkadíjat. A pénzügyi viták miatt elhagyta Edisont, és váltakozó áramú rendszerének találmányi jogát eladta George Westinghouse-nak. Az úgynevezett „áramok harca” során a gyakorlatban is bebizonyosodott, hogy Tesla váltakozóáramú rendszerének és gépeinek használata előnyösebb az egyenáramúaknál. Ma már az egy-, illetve többfázisú váltakozóáramú elektromos rendszert és az indukciós motort az ipari és háztartási eszközökben világszerte alkalmazzák. A transzformátor feltalálása után az elektromos energia kis veszteséggel, nagy távolságra való továbbítása is lehetővé vált. (Szemléletes érdekes megállapítás, hogy egyenáramú lifttel pl. nem is lehetne a felhőkarcolók 40. emeleténél magasabbra jutni. Nem beszélve arról, hogy az áramfejlesztőnek a fogyasztó közelében kellett lennie a vezetéken kis feszültségen fellépő nagy veszteségek miatt. Végül még a villamosszékben sem alkalmazták.) Ezután Colorado Springsben saját laboratóriumában dolgozott tovább az elektromos energia és információ vezeték nélküli továbbításán. Edison – nem ritkán – nemtelen propagandahadjáratot folytatott a váltakozó áram lejáratására, szerencsére sikertelenül. Még életveszélyességével is példálózott kisebb-nagyobb állatok kísérleti elpusztításának naturális bemutatásával.
Tesla kísérletekre alapozott gravitációs elméletének (Dynamic Theory of Gravity) birtokában élesen kritizálta Einstein relativitáselméletét, annak is elsősorban a szerinte logikailag hibás alapfeltevéseit.”A regény főszereplője Nick és családja egy tragédia után elköltözik egy távoli nagynénitől rájuk maradt házba, melynek a padlása tele van különböző hasznavehetetlen kacatokkal. Nick úgy vélte, hogy a jövőben egyiknek sem veszi majd semmi hasznát, úgy döntött, hogy garázsvásárt csinál belőlük. A tárgyakról, amiket eladtak, kiderül, hogy mindegyik valamilyen különleges képességgel rendelkezik. A régi kamera például megjövendöli a jövőt, egy baseball kesztyű lehívja a csillagokat az égről, egy nedvescellás akkumulátor pedig visszahozza a halottakat az életbe.
Érdemes felkészülnünk a nedvescellás akkumlátorból 😉 Igazi, izgalmas tiniregény, kicsit tudományos, nagyon fantasztikus, de ami a legfontosabb, igazán szórakoztató.
A harmadik könyv kissé vicces lesz itt, először is egyáltalán nem gyerekkönyv, másodszor ha megkérdeznének, hogy érdekli-e a 12 éves fiúkat a belek működése, akkor azt mondanám, hogy hát, van egy pillanat, amikor igen, de arról meg én nem akarok tudni. Giulia Enders német orvostanhallgató könyve mégis lekötött minket Dáviddal. Bélügyek, a belek csodálatos világa és a jó emésztés a címe, és egy kedves nagyon fiatal lány mosolyog a borítón. Még jó, hogy nem egy bél, akkor nem vette volna meg senki. Azt írják, hogy csak Németországban több, mint 1 millió példányt adtak el belőle. Oké, de a németek olyan furcsák… Mi magyarok meg nem, ugye?! A könyvet én is a barátnőmtől kaptam, aki azzal a felkiáltással adta tovább nekem, hogy ő egyáltalán nem akar a kakálásról olvasni. Van szó persze erről is, de azt kell mondanom, ritkábban, mint azt feltételeztem. Viszont ez is nagyon szórakoztató, sőt, hasznos és fontos tudást közvetít. Nem utolsó sorban olvasmányos, azt leszámítva, hogy a magyar kiadásban van pár totálisan értelmetlen mondat, de gondolom ez nem a fordító, hanem a szerkesztő hibája lehet. Mindent, legalábbis elég sokat megtudhatunk a szervezetünk működéséről, így tekinthetjük a könyvet használati utasításnak önmagunkhoz. „A szív és az agy nagy tiszteletnek örvendenek. A szív létfontosságúnak számít, mert ő pumpálja a vért a testben, az agyat azért csodálják, mert minden másodpercben bámulatos gondolatmeneteket talál ki. Mindeközben a bél legfeljebb a vécéig jut el, gondolják a legtöbben. Máskülönben csak hanyagul teng-leng a hasunkban, olykor-olykor pukizik egyet. Különleges adottságokat senki sem tételez fel róla. Mondhatni, kissé lebecsüljük őt – pedig valójában nem pusztán lebecsülésről van szó, egyenesen szégyenkezünk a beleink miatt. Gázos belek! Könyvem ezen a hozzáálláson szeretne egy kicsit változtatni. Mert a bél igenis menő!” Giulia Enders
A bélrendszer közel 8 méter hosszával a legnagyobb szervünk, mégis kínos beszélnünk róla. Kakilás, hányás, hasmenés… fúj, gusztustalan! Pedig ha meggondoljuk, hogy immunrendszerünk 80 %-ban a beleink állapotától függ, akkor ez nem kis dolog. Egyre nyilvánvalóbb – tudományos adatok igazolják –, hogy a túlsúly, a depresszió, a különféle allergiák és számos komoly betegség mind-mind összefüggenek beleink állapotával. Ha tehát egészségesek akarunk maradni, törődnünk kell az emésztésünkkel. Giulia Enders fiatal német kutatóorvos könnyed hangvételű könyvében közérthetően és szellemesen kalauzol el a belek világába. Számos praktikus tanáccsal is szolgál, hogy a sokak életét megkeserítő kisebb-nagyobb emésztési gondoknak végre búcsút lehessen inteni.
Kiscsoportos ovisoknak könyvajánló legyen? 🙂
