Olyan sok helyen olvasom a panaszkodást, hogy nincs téli hangulatuk, mert nincs hideg. Nincs karácsonyi hangulatuk, mert nem tudnak lelazulni, és annyira túl vannak pörögve, hogy csak túlélni akarnak, de mégis hiányzik nekik a gyerekkoruk ünnepi hangulata. Ezekre sajnos nincs tuti biztos tippem, de elmesélem mi az, amitől nekem megszűnik minden szorongásom, amitől szinte gyerekkori nyugalom jár át a fejem búbjától a lábujjam hegyéig.
A sütőben sült krumpli illata, ami keveredik a fűszeres forralt boréval.
Romantikus érzés, gyerekkoromban nagyanyámmal sütöttünk sokszor krumplit a sparheltben, amire aztán vagy egy nagy kanál vajat kanalazott, vagy libazsírt. Néha kaptam hozzá egy kevés borosteát is. Klassz volt.
Úgyhogy amikor pár éve minden újság és gasztroblog megírta a saját hasselback krumpli receptjét, én is megsütöttem. Tele volt vele a sütő, és megcsapott az a csodálatos illat… Azonnal gyerek voltam újra, kint mínusz tíz fok, bent 28, mert épp begyújtottunk a kályhába és a sparheltbe is mamával…
Így évvégén kívánom nektek, hogy ti is el tudjatok csendesedni, boldogok legyetek a családtagjaitok és a barátaitok körében! Süssetek egyik reggel hasselback krumplit, igyatok hozzá borosteát, és bújjatok kicsit vissza az ágyba, amíg a krumpli készül. Olvassatok sokat, és történjen minden úgy, ahogy szeretnétek!
A lényeg a hőfok és az idő.
220 fokon 50 perc alatt készül el egy közepes burgonya.
Én szeretem megkenni olívaolaj, fokhagyma, olajbogyó, só, bors keverékével.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: