Készül a várnapi ebéd? Nem?!

Jópár hét telt el, mióta vasárnap zárva vannak a boltok, és a magyar családok együtt tölthetik az időt, pihenhetnek, pihenhetnek és pihenhetnek. Én mondjuk azóta is szinte minden vasárnap dolgozom, de esküszöm, nem az irigység beszél belőlem, hiszen szombatonként meg a lábamat szoktam lóbálni, és ez saját döntés, mi így szeretjük.
Tegnap találkoztam a barátnőimmel, és az asztalnál derült ki, hogy ők bizony, mióta boltbezárás van vasárnaponként, nem főztek igazi vasárnapi ebédet, sőt, egy rendes kiránduláson se voltak. nyilván nem reprezentatív kutatás eredménye, de mégiscsak érdekes. Adott öt 35-45 közötti, budapesti, felsőfokú végzettséggel, átlagos, vagy attól picit jobban kereső nő, akik most döbbentek rá, hogy mióta kényszerpihenő van vasárnaponként, ők, és a családjuk agonizálva pihenik ki az előző hat nap fáradalmait.
Mivel hétköznap inkább 19 órakor érnek haza, mint 17,30-kor, de reggel már 7,15-kor legkésőbb kilépnek az ajtón, ezek a napok teljesen alkalmatlanok bármiféle bevásárlásra. Eddig felosztották a hétvégét, általában szombat reggel ételt vásároltak, majd főztek, délután mozi, kirándulás, bármi, vasárnap pedig a többi szükségest szerezték be, ha kellett: cipő a gyereknek, könyvek, felmosóvödör, papír a nyomtatóba, ilyesmi. 
Mostanában szombaton minden budapesti láthatja, hogy dugó van a városban. Mindenki igyekszik bevásárolni egy nap alatt mindent, hiszen kevesen vannak, akik olyan szerencsések, hogy hétköznap “normális” időben el tudnak jönni a munkahelyükről, vagy nem, éppen sportolni, szakkörre, fogorvoshoz, bőrgyógyászhoz, vagy könyvtárba viszik a gyereket. (Nyugalom, maximum 8 éves srácokról beszélek.)
Szóval a szombat felér egy idegösszeomlással a hipermarketben vagy  a plázában, ahol időt akarnak megtakarítani, úgyis minden egy helyen kapható.
Aznap meg is főznek, lehetőleg valami gyorsat, spagettit, vagy natúr csirkemellet, és ha nagyon jó formában vannak, még egy mozi vagy egy séta is belefér a gyerekekkel. 
És akkor eljön a vasárnap, és ott fekszenek, mint akit agyonütöttek. Nincs kedvük kirándulni, klasszik vasárnapi ebédest főzni, nincs kedvük semmihez. Ilyenkorra marad a tanulás a gyerekkel, a lecke megírása is, hiszen szombaton szóba se kerülhet ilyesmi.
Biztos forrásból tudom (én vagyok a forrás ugyanis), hogy mióta zárva vannak az üzletek, kevesebb a kiránduló család az erdőkben. Pedig mi azt tippeltük, hogy vége a nagy magányos sétáknak a Pilisben, vagy a Bükkben, ezentúl, ha más nem, az unalom kihajtja majd a többieket is. Nem így lett, még kevesebben lettek. 
Én viszonylag szerencsés vagyok, mert 8-ra visszük Zálit oviba, és utána szokott lenni időnk megejteni a bevásárlást valahol, de piacra sokkal kevesebbet jutok el, mint előtte. Néha, ha nem dolgozom, átugrunk a szlovákokhoz, és egy jó kis kirándulás keretében megejtjük a nagybevásárlást is.
Ma báránysült lesz az ebéd, úgy is szmogriadó van, be vagyunk zárva a lakásba. Nálatok hogy telnek a vasárnapok?