A WHO ügy kapcsán

Azt hiszem szinte senki nem maradt közömbös a múlt heti hír kapcsán, miszerint a „napi 50 gramm feldolgozott hús elfogyasztása 18%-kal növeli a vastagbélrák kockázatát. A szalonna, a sonka és a kolbász is ugyanabba a kategóriába került, azaz rákkeltő, mint a cigaretta – írja friss jelentésében a World Health Organisation (WHO). A pácolt és feldolgozott húsok ugyanabba a kategóriába kerültek, mint az azbeszt, az arzén, az alkohol és a dohány.”
Nem akartam rögtön reagálni, megvártam, amíg elül a vihar, és mindenki kimorogja magát és felháborodik 🙂 Mielőtt leírom én mit gondolok erről, azért ajánlom a figyelmetekbe ezt a blogbejegyzést, ahol érthetően, és nem szenzációhajhász módón elmagyarázzák azt -és még nagyon sok mást is -, hogy “az USA-ban annak az esélye, hogy valaki élete során vastagbélrákot kap 4,5%. A túlzott húsfogyasztás ezt az értéket növeli meg 18%-kal, azaz a kockázat mértéke 5,3%-ra emelkedik. Ez kétségtelenül egy jelentős eltérés, egy megfontolandó eredmény, viszont érdemes megállni egy pillanatra, és elgondolkozni azon, hogy mennyire más hatása van az alábbi két állításnak: 
… a vastagbélrák kockázatát 4,5%-ról 5,3%-ra növeli. 
… a vastagbélrák kockázatát 18%-kal növeli.”
Ennek ellenére azt gondolom, hogy nem érdemes csak legyinteni a WHO javaslatára, miszerint mérsékeljük a feldolgozott és vörös húsok fogyasztását. Az, hogy ezek túlzott fogyasztása egészségtelen, egyáltalán nem újkeletű dolog. Évtizedek óta tudjuk ezt, csak most kaptunk mellé egy számot, ami még akkor sem kicsi, ha a helyén kezeljük. Pár éve, még azt jósolták nekünk, hogy életünk végéig minden harmadik embertársunk betegedik majd meg a rák valamilyen formájában. Nem biztos, hogy ebbe hal bele, de élete folyamán beteg lesz. Öt éve pedig már azt mondják, hogy ez a szám 50%-kal emelkedett, vagyis minden harmadik ember helyett minden másodikra igaz. Csak hogy gyakoroljuk a hírek értelmezését. 
Ez szerintem nagyon durva. Én is, ti is, és mindenki azt szeretné, hogy se magunk, se a rokonaik, se a barátaink ne tartozzunk pont abba az 50%-ba. Mégis, ha kapunk egy információt, ami érzékenyen érint minket, mert úgy érezzük, valaki a hűtőnkben kotorászik, akkor kikérjük magunknak, legyintünk, és hülyeségnek tituláljuk az egészet. Dédszüleinket hozzuk fel példának, akik füstölt húson, pálinkán, és cigarettán éltek 99 évig, akkor is elütötte őket egy kocsi, miközben maratont futottak éppen.
Meg azzal példálózunk, hogy a zöldségeket növényvédő szerekkel, és rovarirtókkal permetezik, a víz sem tiszta, és ki tudja mit lélegzünk be. Szerintem ez utóbbi is mind igaz. És annak is igaza van, aki azt mondja, nem lehet úgy élni, hogy állandóan arra gondolunk, mitől lehetünk rákosak. Egyébként is, az orvosok szerint a környezeti hatás általában csak a kisebb rossz, főleg a genetika számít. Vannak ilyen, és vannak olyan betegségek is.
De ettől még érdemes egy picit hátralépni, és átgondolni a dolgot.
Bajom lesz abból, ha megfogadom a tanácsot, és igyekszem kevesebb feldolgozott és vörös húst adni a családomnak? Nem lehet, hogy tényleg egészségesebben élnénk, ha csak egy héten háromszor ennénk húst, és akkor mondjuk a drágább, jobb minőséget választanánk? 
Szerintem jobb lenne. Pedig én is imádom a steaket. És a tatárbífszteket is. És a töltött káposztát is. Bizony ám! Béke.