Háromév-forma kislány alszik a Dózsa György úton félig az úttesten. Félek, elüti az autó.
Ülök a buszon, viszem haza az első sütőtököt.
Gyerekek fekszenek a mocskos járdán, pokróc se jutott alájuk. Pont akkorák mint Zálikám.
Vettünk két új matracot magunknak, mert a régi túl puhának találtatott.
Egy kislány fut vizes palackkal a kezében a mobilvécékhez. Mindegyikbe megpróbál bemenni, de mind zárva. A vécé előtt pisili össze magát.
Épp ott kanyarodunk az autónkkal. Vettünk egy fellépőt a vécénk elé, mert Záli már maga is fel tudja rá tenni a szűkítőt, ha pisilnie kell.
Egy üres zsömlét oszt kétfelé egy nő két kisfiúnak, talán vacsorára.
Uzsonnarecepteket osztok meg egy gasztroblogon.
Kiterelik az embereket a tűző napra, hárman osztanak el egy palack vizet.
Bekapcsolom a légkondit, 27 fok van bent.
Olvasom, sok gyerek évek óta nem jár iskolába, mert megszűnt a közoktatás.
Dávid holnap jön meg a három napos osztálykirándulásról.
A hetes buszon egyetértenek az emberek, pusztuljanak a menekültek.
Nagyszüleim is menekültek voltak, de akkor is egyetértettek, pusztuljanak.
Félnek.
Félek.
Féltik a családjukat.
Féltem a családjukat.
Féltem a családunkat.
Letiltom a kommentelést.
Kommentek