Szeretünk belföldön eltölteni egy-egy hétvégét, nagyon feltölti az egész családot. Vannak felnőtt hétvégéink, amikor több az evős-ivós program, és vannak gyerekes hétvégéink is, amikor pedig fél napok telnek el egy vadasparkban vagy tóparton. Mindkettő jó, sőt, egy idő után lehet a kettőt kombinálni is, de most még Zálinak elég rövid a türelme. De ez másik poszt, megírom majd azt is ;-)

Most Pécset ajánlom, amire az igazi újszülött szemével tudtam tekinteni, ugyanis utoljára 30 éve jártam arra, és hát azóta sok minden megváltozott. 
Épp gyereknap volt a Zsolnay negyedben, amikor ott ebédeltünk, és engem annyira megfogott a hangulat, hogy el is határoztam, gyerekekkel is visszatérünk hamarosan. 
Most először mégis egy másik épületben működő éttermet ajánlok a Pezsgőházat, egyszerűen nem tudom ugyanis leküzdeni az épületek iránti rajongásomat. 
Tudtátok, hogy Magyarország első Pezsgőgyárát 1859-ben Littke Lőrinc (lengyel származású kereskedő család) alapítja, ami a II. világháború végéig a család tulajdonában állt? Az 1890-es években újítják fel a Székesegyházat, ez alkalomból jár Pécsen Ferenc József császár és látogatást tesz a Littke Pezsgőgyárban is. Ettől kezdve a Pécsi Pezsgő a császári és királyi udvar hivatalos pezsgője, a Littke család lesz az udvari beszállító.

A 150 éves múltra visszatekintő épületben működik a Pezsgőház Étterem.
A Littke család egyik tagja, Littke Lőrinc a szabómesterség kitanulása után alkímiával kezdett alaposabban foglalkozni. Én egyszerűen megőrülük az ilyen történetekért! Micsoda karrierváltás, hogy egy modern szót is használjak. “Lőrincnek az olykor veszélyes kísérletekhez külső segítségre volt szüksége, így jutott el a borkereskedelmi kapcsolatok kiépítésének ürügyével Pozsonyba az Esch és Társa pezsgőgyárba, ahol a gyártási feltételekkel, az erjesztéssel és tárolással is megismerkedett. Pécsre visszatérve pincerendszert kereséséhez fogott, hogy megkezdhesse a gyártást. Így talált rá a Scitovszky tér 7. szám alatti pincelabirintusra.

1858-ban a Littke testvérek János és József nem tudtak értékesíteni egy nagyobb mennyiségű borkészletet. Ekkor Lőrinc pincerendszere már elkészült, kiváló szakmunkásokkal rendelkezett, és megérkeztek a segédanyagok is Pozsonyból. Lőrinc egy francia eljárást is megszerzett, amellyel pezsgőt lehetett készíteni. Így indulhatott meg 1859-ben a gyártás. Lőrinc a kezdetektől arra törekedett, hogy különleges ízű, extra zamatú pezsgőkkel lepje meg a piacot. Olyanokkal, amelyek idehaza és külföldön egyaránt figyelemre számíthattak. Kísérletei során növényi kivonatok és párlatok egész sorát próbálta ki, zellert, hársfavirágot, de próbálkozott bodzavirággal és cseresznyevirággal is.”
De most komolyan, hát nem csodálatos? Én legalábbis annyira bele tudom képzelni magam egy hasonló világba. Én, mint Littkeiné, segítenék a férjemnek az okos tanácsaimmal, mert persze a fűszernövényeknek és gyógyfüveknek én lennék a sokkal nagyobb ismerőjük, de a kor szelleméhez alkalmazkodva, a sikert és elismerést még meghagynám csak a férjemnek, én csak csöndben mosolyognék a háttérben. Vagy nem.

Sajnos a háború és az államosítás után a pezsgőtermelés Pécsett teljesen megszűnt 1966-ig. Mennyire tipikus, szomorú történet, pont olyan, mint a másik éttermé, amit majd lejjebb ajánlok. És szerencsénkre azért mégis megmentettek valamit a régmúlt dicsőségéből, ugyanis 1996-tól a gyár svéd tulajdonba került és Pannónia Cézár néven folytatta a pezsgőgyártást. A Kft. Szőlőtermesztéssel, borászattal bővült, ezért 2003. óta Cezar Winery Kft. néven működik.
A 150 éves múltra visszatekintő épületben működik a Pezsgőház Étterem. Az ételek helyben beszerezhető szezonális alapanyagokból készülnek, és az gyümölcsök és zöldségek idényének változásával az étlap is folyamatosan alakul.


A másik csodás étterem a Zsolnay étterem természetesen a Zsolnay negyedben található. Az itteni ebéd hatalmas élmény volt számomra, elképesztően rendben volt minden fogás, ráadásul Zsolnay étterem önmagában megér egy látogatást a Negyedben, de megkockáztatom, hogy egy pécsi hétvége csúcspontja is lehet. 
És akkor jöjjön itt is az imádatom tárgya, az épület. (Ahol persze kitűnő a konyha.) A Zsolnayak egyik egykori lakóházában található étterem összeköttetésben áll a Zsolnay múzeummal, ezért mindenképp érdemes végigjárni épületet, hogy tisztában lehessünk az egykori funkcióival a helységeknek. Előre szólók, hogy a különteremben ravatalozták fel Zsolnayt annak idején, de ettől nem valamilyen bizarr hangulat lengi körül a helyet, hanem inkább erősödik a tisztelet a család iránt, akinek gyönyörű tárgyaival, csempéivel, kerámiáival és leginkább porcelánjaival annyi helyen találkozhatunk az országban.
A kistermelői alapanyagokra épülő ételek simán felveszik a versenyt egy komoly budapesti étterem ételeivel is, de jó hír minden odalátogatónak, hogy az árak viszont jóval alacsonyabbak.

A mi ebédünket Balogh Csaba teremfőnök szolgálta fel, így lehettünk nagyon sok történettel gazdagabbak a Zsolnay családról.   Megtudtuk, hogy nem csak a kerámiagyártás érdekelte őket, de saját szőlő területeik is voltak, sőt még egy üvegházuk is a gyár területén, ahol az akkoriban igencsak különlegesnek számító görögdinnyét és ananászt is megtermelték. Ehhez képest a család feje igencsak puritán étkezési szokásokat követett, mégis jó irány ez huszonegyedik századi étteremnek. 
“Zsolnay Vilmos 1828. április 19-én született Pécsett hat testvére közül másodikként. Édesapja, Zsolnay Miklós jó nevű kereskedő, édesanyja Ballay Teréz, aki a gimnázium igazgatójának volt a lánya. Szülei kereskedőnek szánták, bár ő maga festő szeretett volna lenni. Az 1853 nyarán kötött házasságból három gyermek született. Édesapja 1853-ban megvásárolja a somogyi lukafai kőedénygyárat, amelyet áttelepít Pécsre, ezt aztán Ignác fiának adja át egy év múlva.

A vállalkozás 1863-ra csőd közelbe került, amelyet Vilmos kölcsöne mentette meg az árverezéstől. Vilmos figyelme – mivel festő nem lehetett – az ipar felé fordult. A kőedénygyár fejlesztéséhez fogva előzőleg kutatásokat folytatott a megfelelő alapanyagok lelőhelyére, nagy elszántsággal képezte magát, többek között kémiai-vegyészeti tanulmányokat végzett az amerikából hazatért Nedtvich Tamás gyógyszerésznél (később botanikus).” Már megint ezek a karrierváltások 🙂 Nem hiába, aki tehetséges, az több mindenben is az, és az is előfordul, hogy időbe telik, mire megtalálja élete igazi célját. Na, de folytassuk:

“1868-ban jegyeztette be új vállalatát “Pécsi Cement, Chamott és Tűzálló anyagáruk” néven. Ignác bátyja sikertelen próbálkozásaiból tanulva, egy a kor követelményeinek megfelelően felszerelt és gépesített gyár létrehozásán munkálkodott. A cementgyártás nem jött be, de a samott áruk iránt meglévő kereslet, valamint a korábbi termékeket – terrakottákat, a csöveket és más használati tárgyakat – továbbra is gyártották. Az 1870-es évekre a szériatermelés hatására a levonóképes díszítés terjedt el, így a máz alatti színezéshez a kobalt volt a legalkalmasabb festék. Ezt a technikát a bécsi udvari tanácsos, Kosch segítségével honosította meg gyárában, és ekkor szerződtette első festőjét, a tehetséges Clavint. Az 1873-as Bécsi világkiállításon termékeivel, sikerrel szerepel, nagy bronzérmet és oklevelet kapott, valamint a király, Ferenc József-renddel tüntette ki. Az 1870-es évek végére indult be az épületkerámia termékek gyártása, Zsolnay alkotótehetségének újabb bizonyítékaként az új pirogránit tartósabb és időállóbbnak bizonyul a terrakottánál.

A gyár munkájában, vezetésében részt vesznek családtagjai is, Miklós fiának 1875-ben sikerül először az úgynevezett elefántcsontmázat előállítania.  

1877-es év végére fejlesztette ki a magas tüzű zománctechnikát Wartha Vince professzor közreműködésével, amely ezek után jellemezte a Zsolnay gyár termékeit.

1878-as Párizsi világkiállításon elnyerte a nagy aranyérmet (Grand Prix) és a Francia kormány becsületrendet adományozott Zsolnay Vilmosnak. Ezt követően világszerte megnövekedett a kereslet a Zsolnay termékek iránt.
Zsolnay Vilmos alkotómunkásságának legjelentősebb eredménye az eosin feltalálása 1885-1886 körül, amely az 1900-as években éri el tetőfokát. Előállítják a Zsolnay jellegzetes termékének számító eosinmázat. A XVI. századi itáliai lüsztermáz alapján Wartha Vince, Petrik Lajos és Zsolnay Vilmos kísérleteket végzett, amelynek eredményeként sokkal színgazdagabb fémfényű mázat, illetve fémszerű termékeket fejlesztettek ki. Az első eosin-mázzal bevont terméket egy kiállításon a Budai Anyagipari Tárlaton mutatják be.

Technológia lényege, hogy a festék por alapot (zöldes-fémes színű, oldott állapotban azonban pirossá alakul, mint egy lüszter pép) –   ólmos mázra visszük fel és a hagyományosnál erősebben (kétszer) égetjük redukciós tűzön. Ezt a többféle lüsztert nevezik eosinnak, és az ezzel való díszítést eosinfestésnek. A lüszter festék a kerámiatárgyakon fémes csillogást idéz elő, amelyet fémoxid gyanta- vagy zsírsavas vegyületének megfelelő oldószerben (pl. levendulaolaj, karbolsav) feloldva ecsettel felfestve visznek fel a díszítendő mázas felületre. Hevítéskor az elégő szerves anyag fém vagy fémoxid finom rétege olvasztva hátra marad.
1922-ben Zsolnay Miklós halála után, az örökösei (örökbe fogadott unokaöccsök) vették át a gyár irányítását, akik már évek óta vezetői pozíciókat töltöttek be.

1923-ban megindult a fejlődés. Újra 500 főre duzzad a munkások létszám. teljes átszervezés kezdődik: megszüntetik a porcelánfajansz gyártását, villamosítanak az üzemben, a fejlődéshez szükségszerűvé válik a porcelánra való átállás: a szigetelők mellett elkezdik az étkezési porcelánedények gyártását.

1935-re ismét 600-an dolgoznak a gyárban,így az üzem újra versenyképessé válik a konkurenciákkal szemben. 1938-ban megvásárolja a gyár a Nógrád verőcei kerámiaüzemet, majd 1940-ben a család bérbe veszi a kolozsvári Iris gyárat. A dolgozók létszáma a két gyáregységben eléri a 750-et.

1948-ban a vállalkozás állami tulajdonba kerül, létrejön a Pécsi Zsolnay Nemzeti Vállalat…”
Azt hiszem a nagy múltú gyár igazán méltó képviselője a Zsolnay étterem. 
Érdemes a honlapot böngészni egyébként, mert rendszeresen szerveznek különleges vacsoraesteket, például korabeli receptekkel mutatják be a család és a gyár egy-egy korszakát. 


Ha környékre készültök, feltétlen böngésszétek a Pannon Flavours oldalát, akár egy egész hónapnyi remek ötletet találhattok rajta még több olyan étteremel, borozóval, csárdával, vagy panzióval, ahol helyi termékeket használnak alapanyagként! 
 http://pannonflavours.org