Mindennek van jó, és rossz oldala is. Múlt heti egyik ebédünkhöz egy borjú adta az életét, ez neki nyilván szerencsétlenség, de nekünk, akik vehettünk a húsából igencsak nagy szerencse volt. 
Volt kolléganőmék rendszeresen vágatnak borjút, és a mostani vágásból maradt egy egész, ugyanis aki megrendelte eltűnt. Mivel nem találtak olyat, aki egészben elvitte volna, felbontották, és kiporciózták. Így lett miénk a nyelve, és egy jó kétkilós csontos karaj.
Egyben kaptuk, és nem akartam rondán felszeletelni, inkább egyben hagytam, és leszuvidáltam. Féltem ugyanis, hogy ezt a csodálatos húst kiszárítom, és nem lesz olyan, amilyen lehetne. Márpedig ilyen jó húshoz igencsak ritkán jutok.
Bekentem kevés kacsazsírral (az volt itthon), megszórtam némi friss rozmaringgal és kakukkfűvel, és bedobtam mellé a zacskóba egy egész, de enyhén összezúzott fokhagymát. Nagyon enyhén sóztam és borsoztam, majd levákuumoztam. Így ment a 60 fokos vízfürdőbe 24 órára. 
Másnap kint a szabadban ebédeltünk, és most csak egészen pici grillsütőnk van itthon, úgyhogy különösen jól jött, hogy a hús már tkp. kész volt, csak egy kis kérget kellett rá sütni, némi füstös ízt adni még mellé.
Előbb a köretet készítettem el, paprikát sütöttem, majd serpenyőben kicsit lepirítottam pár marék rókagombát, végül megsütöttem 4 cukkinit, ezekből lett egy meleg, citromos, olívaolajos saláta, a gombát persze nem kevertem bele, az túl értékes lett volna egy salátába szerintem. 
Záli nemsokára 3 éves lesz, így most kapott először gombát (a gomba kitint tartalmaz, és nagyon nehezen emészthető, ezért 3 éves kor előtt nem ajánlják) és nagyon ízlett neki, úgy kellett rászólni, hogy elég lesz már, egyen mást is, nehogy gond legyen.
A húst oldalanként 2-3 percig sütöttük a végén, közben folyamatosan Kenegettük olívaolajjal.
Ilyenkor sajnálom, hogy nem vagyok szépíró, vagy valami hasonló! Egyszerűen nem tudom leírni azt a fantasztikus állagot és ízt, ami a végeredmény lett! Puha, mindenhol egyformán szaftos, a csontról villával leválasztható, kívül picit füstös, karamellizált hús.
Nemrég olvastam Heston Blumenthal könyvében, hogy szerinte az a jövő, hogy minden háztartásban lesz szuvidáló gép, mert nélküle egyszerűen szinte lehetetlen az “átlagos” húsokat nem kiszárítani, nem megkeményíteni, vagy csak egyformán hőkezelni mindenhol. Itt az alsó képen látszik, hogy miről is beszélek pontosan. Tökéletesen kész hús, ami nem vesztette el az értékes nedveket, és a közepe pont olyan hőmérsékletű, készültségű, mint a széle.