Pénteken egész napos áramszünet lesz nálunk, és ez teljesen lázban tartja a srácokat. Napok óta tervezik, hogy mi lenne, ha megszűnne az áramszolgáltatás. Ha nem is örökre, de mondjuk egy hónapra. 
El se hiszik, hogy szinte minden árammal működik nálunk, és ahogy ezeket a dolgokat végigbeszéltük, kicsit engem is el kezdett foglalkoztatni a dolog, hogy mennyire bízunk abban, hogy mindig van áram. Persze, miért is ne bíznánk, hiszen mióta élünk ez folyamatosan így van, de mivel a nagyszüleink még éltek abban a korban, amikor a háztartások az áramot leginkább világításra, majd egy apró hűtőszekrény üzemeltetésére használták csupán, ezért nekik még kevésbé függött az életük tőle.
Ha csak a konyhát nézem, hát akkor is meglepődnék. Arról nem beszélek, hogy a sok klassz hús mind kárba menne, amit a mélyhűtőben tartok, de főzni se tudnék, hiszen elektromos a főzőlapom és a sütőm is. Csak halkan jegyzem meg, hogy akinek gázüzemű az se járna jobban, mert ha áram nincs, akkor jó eséllyel már gáz se nagyon, de ilyen apróságokba ne menjünk bele. 
Most ne egy totális apokalipszisről beszéljünk, amikor a világvége elől kell menekülnünk, csak gondoljunk arra, hogy mondjuk otthon nincs áram, de azért az élet többi része tökéletesen működik. Egyébként egy 11 éves gyerek pillanatok alatt túllát a saját kis világán, és miután elsiratta a tablet és XBox adta örömöket, hamar rájön, hogy mit is jelentene ez valóban, hogy se tömegközlekedés, se egészségügyi ellátás, se semmi nem lenne, és két nap alatt tökéletes káoszban rettegnénk. 
Gondoljunk csak egy budapesti konyhára. Pár napig nem lenne nagy baj, ami kiolvadt a mélyhűtőben, azt meggrilleznénk vagy bográcsban megfőznénk. Van több bográcsunk, sok faszenünk, és némi fánk is, egy hónapig talán kitartana. Gondban a megfőtt étel tárolásával lennénk, ha meleg lenne, akkor egy leves egy nap alatt megbuggyanna, de hamar kitaláltuk, hogy egy spontán lakógyűlés után, minden este már főzne az emeleten, így egy egész bográcsnyi étel el is fogyna, nem maradna sok maradék. Igenám, de hűtés híjján nem csak a fagyasztott hús, hanem a zöldségek is hamar feladnák, arról nem is beszélve, hogy mennyi van egy átlag család hűtőjében? Ha épp nagy bevásárlás után vagyunk, akkor maximum 1 kiló krumpli, 20 tojás, 1 kiló hagyma, nyáron paprika és paradicsom. Száraz ételekből némi rizs, száraztészta, liszt és cukor. Akinek hobbija a befőzés, vagy vannak gyümölcsfái a telken, azoknak van pár üveg lekvárja, befőttje, esetleg lecsója is, de akinek nem öröm és kikapcsolódás a befőzés, annak bizony nincsenek plafonig tele a kamrapolcok. 
“Te anyu, edzenünk kell, ki kell gyúrnunk magunkat, és nagyon gyorsan kell futnunk, hogy meg tudjuk védeni a kajánkat, mert különben elveszik, megölnek érte!”
Engem tényleg lenyűgöz, hogy egy ötödikes milyen reális látja a helyzetet, és bár nincs tisztában azzal, hogy ami látszólag nem is árammal működik, ahhoz is szükség van valamilyen elektromos forrásra, azért csak összerakja a dolgokat.
Bevallom, 10 éve engem is meglepett egy téli áramszünetnél, hogy nem csak világítani, de fűteni se tudunk, hiába van gázcirkónk, hiszen nincs ami keringtesse a vizet, vagy bekapcsolja  a fűtést. Igen, bele se gondoltam.
Ezzel kis közös gondolkodással meg is született az igény egy egyhetes nomád táborozásra, ahol legalább tüzet rakni, főzni, tárolni, és tartósítani megtanulnak a gyerekek. Persze ők azonnal vadászni is akartak, de ki kellett őket ábrándítanom, hogy hiába futnának maguk készített szakócával az őz után az erdőben, abból bizony soha nem lenne vacsora. De legalább előbújt belőlük az életösztön, vagy legalábbis az ősember, és nem a Bambit, hanem a vacsorát látták a képzeletbeli vadban. Az csak kis csalódás volt számukra, amikor rájöttek, hogy az ősember soha nem élt együtt a dinoszauruszokkal 😀 
Szoktatok ilyesmiről beszélgetni a gyerekekkel? Nagyon sok mindent meg lehet róluk tudni így. Érdemes!