Értékmentésként is, de a krémesen puha fokhagymából lesz a legfinomabb tésztaszósz és salátaöntet is!
Nem tudom, mondhatok-e olyat, hogy végre itt a fokhagyma szezon, de ilyenkor már van a piacon új fokhagyma, úgyhogy ezt igazán nevezhetjük a szezonjának, annak ellenére, hogy ha valamit tényleg eszünk egész évben, akkor az pont a fokhagyma. 
Nagyon szeretjük a friss fejeket, főleg még akkor, amikor viszonylag puha a szára, és nem száradt pergamenné a héja. Ilyenkor sütjük a legtöbbet félbevágott fejként, vagy egészben hagyva, a megpuhult gerezdeket csak kinyomkodva, és kenyérre kenve. De ilyenkor szoktam a konfitált fokhagymát, rosszabbúl hangzó nevén a fokhagyma befőttet is eltenni, méghozzá kétfélét. Az egyiket a régi, már lassan romlásnak indult fokhagymából értékmentés gyanánt, a másikat az újból, az élvezet okán. 
Emlékeztek a tavalyi botulizmus botrányra, amikor egy szervasgombás pástétom okozott többeknél súlyos problémákat?
“A botulizmus (a latin botulus, “kolbász” szóból) egy ritka, de veszélyes paralitikus (bénulásos) betegség. A Botulinum toxin nevű idegméreg okozza. A botulin a legmérgezőbb ismert toxin. Blokkolja az idegrendszert, a légzési- és a mozgatóizmok bénulását okozza. Ritkán használatoses népies magyar elnevezése: kolbászmérgezés. Kórokozója, a Clostridium botulinum anaerob, neurotoxint termelő baktérium anyagcsereterméke, amelynek méreganyaga zöldségekben is előfordulhat.
Európában történt mérgezéses esetek közül a legnagyobb visszhangja az 1996-os olaszországi botulizmus mérgezésnek volt, amikor egy fiú meghalt, hatan pedig kórházba kerültek a mascarpone sajt fogyasztása után. Ez volt az első eset, hogy a botulizmus kórokozója tejtermékben előfordult. Az ENSZ ellenőrei már a 90-es évek közepén találtak Irakban olyan robbanófejeket, amelyek botulizmus-toxint tartalmaztak. Irak elismerte a toxin előállítását.”
Nos, ha másra nem, arra jó volt ez a történet, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy ezt a súlyos betegséget egyáltalán nem csak a nevét adó kolbásztól vagy más nyersen tartósított húsárutól lehet kapni, hanem földel érintkező zöldségektől is, és hát melyik zöldség nem érintkezik a földdel, nem igaz?
A legveszélyesebb pont a háziasszonyok olajban eltett fokhagymája, ehhez a mérgezéshez ugyanis anaerob közegre van szükség, vagyis oxigénhiányra, mint az olajban eltett fokhagymánál. Egyébként édesanyámat évekig nem tudtam lebeszélni arról, hogy a fokhagymát lereszelje, majd a hűtőben tartva hetekig rájárjon, ha szükséges. “Eddig soha semmi bajunk nem volt tőle!” Szerencsére, mióta konfitálom a fokhagymát, leszokott erről az orosz rulett szerű játékról.
A gond az, hogy az enyhe, vagy átlagos hőkezeléssel nem sokra megyünk a botulizmus ellen, valami sokkal komolyabb dolgot kell bevetni. Ez pedig a kukta, ahol a nyomás alatt 120 fokot is képesek vagyunk elérni, Na, ez már biztonságos!
Fogjunk annyi fokhagymát, amennyi 4/5-ig megtölt egy befőttes üveget, tisztítsuk meg, az esetleges romló részeket vágjuk ki, ha csírázna, akkor a középső zöld szárat is dobjuk el. Tegyük az üvegbe,  majd öntsük fel étolajjal. (ne használjunk extraszűz olívát) Én az egyikbe mindig teszek egész chilit, a másikba rozmaringot, de szoktam sima változatot is készíteni.
Az üvegeket a kukta pároló betétjére állítom, hogy nem érje közvetlen hő, öntök alá annyi forró vizet, hogy az üvegek 2 ujjnyira vízben álljanak. FONTOS, hogy a tetőket nem húzom teljesen rá, hanem meghúzom, majd egy negyedet visszacsavarom, hogy az esetleges levegő, pára, stb. ki tudjon szökni. 2 órát főzőm a maximális nyomás alatt, vagyis kb. 120 fokon. (Amikor a kukta elkezd sípolni, teljesen takarékra állítom, és onnan számítom a két órát.) Amikor kész, megvárom amíg a szelep kiold, majd óvatosan, konyharuhával ráhúzom a tetőket az üvegre. Kész is, így már eláll a fokhagyma 6 hónapig. Persze felbontás után irány a hűtő! Ha pedig igazán jót akartok, az egyik üvegben használjatok liba, vagy kacsazsírt!