Elő a bográccsal!

Senki sem áll le vitatkozni, ha azt hallja, hogy bográcsban minden jobb. A férjem mániája, hogy süssünk bográcsban rántott húst, mert ő evett egyszer, és attól jobbat azóta se, sehol és soha. Én meg azt emlegetem ilyenkor, hogy amikor a barátaimmal elmentünk sátorozni egyszer, akkor sajtos tésztát főztünk bográcsban, és én azt azóta is a kulinária egyik csúcsaként tartom számon. Az oka egyszerű, először is szabad tűzön tényleg majdnem minden jobb a füst aromája miatt, másrészt az ember ritkán 16 éves az életében, harmad részt, a fél guriga sajt, amit a tésztához vettünk, már 5 napja az egyik hátizsákban “érlelődött”. Ez az érés igencsak jót tett a nem túl magas minőségi nívónak, ráadásul a tészta délután ötre lett kész, és aznap még nem ettünk. Hátha valakit érdekel a csodarecept, megosztom:
Sós vizet forraltunk, ebben főztük ki az 50 deka spagettit. Szűrő híján mindenféle botot tartottunk a bogrács szája elé, és megpróbáltuk leönteni a tésztáról a vizet. Ez nem volt túl hatékony, de azért valamennyire csak sikerült. A tésztát visszaakasztottuk a tűz fölé, és rádobtunk 10 deka vajat. Na jó, inkább kicsurgattuk a nejlonzacskóból, amibe beleolvadt. Borítottunk hozzá 3 doboz tejölt, és akkor rájöttünk, hogy még ha lenne sajtreszelőnk, akkor se tudnánk lereszelni a megpuhult sajtot, így miután kicsit direkt lepirítottuk a tésztát, rászórtuk a késsel felkockázott sajtot. Ezzel is hagytuk picit lekapni, majd megettük, bográcsból, villával. Tényleg nagyon jól esett, persze a legnagyobb harc az aljára kapott rétegért ment a végén.
A bogrács szavunk oszmán-török eredetű, eredeti formájában „bakrac” volt és rézüstöt jelentett. Kezdetben a bográcsokat nem fémből készítették, hanem cserépből. A 15. századtól vált rendszeressé, hogy a főúri konyhákon rézből készült bográcsot használtak. A 18. században jelentek meg az öntöttvas bográcsok, amelyek hamar elterjedtek az országban. A zománcozott bogrács a 20. század találmánya. 
Nekünk van öntöttvas is, abban inkább levest főzünk, és van egy jó zománcos és egy rossz zománcos is. A kettő között a különbség a mérete, és az, hogy rossz, ami a nagyobb, pillanatok alatt leég, viszont 20 ember is jól lakik belőle, ha kellően szorgosan kavargatjuk benne az ételt.
Ha mégsem sajtos tésztát főznétek akkor itt a három kedvenc bográcsos ételem a nyár kezdetére:
Marhapörkölt benne főtt újkrumplival:
Szokásos módon készülő marhapörkölt, aminek kicsit hosszabbra hagyjuk a levét, és amikor már kész, beleszórjuk a megtisztított, apró újkrumplit, amit 15 perc alatt puhára főzünk.
Gombapaprikás benne főtt tésztával:
Klasszik gombapörkölt készül, majd a szokásosnál több tejfölt teszek bele. Beleszórom a tésztát, ami általában fussili (orsótészta) de lehet penne is, és öntök rá annyi vizet, amennyi ellepi. Gyakran kevergetem, és kb. 15 perc alatt puhára főzöm. Finom lesz, ha végén még egy pici tejszínnel dúsítjátok.
Boeuf bourgignon, ami komolyabb előkészületeket igényel, a húst előre be kell pácolni, és valami köretről is gondoskodni kell:
2 kg marhalábszár 
7,5 dl burgundi vörösbor 
2 fej hagyma
2 fej fokhagyma
20 db gyöngyhagyma 
6 db babérlevél
2 rozmaringág
6 szál kakukkfű
8 szem szegfűszeg
1 ek egész fekete bors
3 szál sárgarépa
3 szál szárzeller
30 dkg kolozsvári szalonna
2 ek dijoni mustár
2 ek paradicsompüré
10 dkg vaj
olívaolaj
só, bors, cukor, liszt
A húst 5×5 cm-es darabokra vágom. A húsra egy jól zárózó műanyag dobozban ráteszem a fűszerek felét, az egyik fej fokhagyma félbevágott gerezdjeit, a felkarikázott répákat és a zellerszárat, és a felkockázott hagymát. felöntöm a borral, majd 24 órára beteszem a hűtőbe. Másnap leszűröm a bort a húsról, és szétválogatom a húst és a zöldségeket, a megmaradt fűszernövényeket pedig kidobom. A húsról leitatom a nedvességet egy papírtörlővel. A szalonnát felkockázzuk, a maradék zöldfűszerekből kis csomagot kötözök, a fokhagymát lereszelem. Egy-egy kanálnyi vajat és lisztet összegyúrok és a hűtőbe teszem.
A bográcsban kisütöm a szalonnát, majd megpirítom benne a húst. Amikor kész, meghintem egy kevés liszttel. Felöntöm vízzel, de még jobb, ha alaplével. Beleteszem a  dijoni mustárt, és a  paradicsompürét, majd a zöldségeket. Sózom, borsozom, beleteszem a fűszercsomagot és a szegfűszeget, ráöntöm a leszűrt bort és annyi vizet vagy alaplét, amennyi elfedi. Nagyon kis lángon inkább csak rázogatva párolom. Ilyenkor már sok jéghideg fröccsnek és sörnek kell a közelben lennie, mert ez a rész minimum 2, de inkább 3 óráig tart. A pasik imádják felügyelni a tüzet az étellel együtt.
Közben a megpucolt gyöngyhagymákat egy serpenyőbe teszem, felöntöm kevés vízzel, rászórom a cukrot, sózom, borsozom, 1 kanálnyi vajat teszek hozzá, és közepes lángon pár percig párolom, majd erősebbre állítom a lángot és elforralom a levét. végül aranybarnára karamellizálom.
A puhára főtt húshoz az összegyúrt lisztes vajat apró adagokban dobálom bele, és még 10 percig kevergetve párolom. Rádobom a karamellizált gyöngyhagymát, és adok még neki negyed órát, de már kihúzom alóla a tüzet.