Szinte naponta halljuk, hogy pár évtized múlva luxuscikk lesz a kávé, és nem lehet majd csokoládéhoz jutni. Halljuk, de nem hisszük el, mert innen, a szupermarket polca mellől hihetetlen. A kávé olcsó, mindenhol elérhető, és olyan áron és minőségben vehetjük meg, amilyenben csak akarjuk. Ha megteszi a neszkávé, akkor azt iszunk, de ha már kávénerd-ök vagyunk, mint mostanában oly sokan, akkor komoly gondot fordítunk arra, hogy hol termett, miként pörkölték, hány bar nyomással főzik, és kitudja még mi mindennek. Valóban nehéz elhinni, hogy mindez a közeljövőben eltűnhet, hiszen jó érzékkel próbálják ezt az infót elbagatelizálni a kereskedők, és az árán sem látszik még a terméknek.
Aki szokott tonhalat vásárolni, akárcsak konzerv formájában is, az tisztában van vele, hogy ha így megy tovább a tonhalak halászata, akkor 5 év múlva elbúcsúzhatunk ettől a halfajtától. Ez már bizony látszik az árán, évről évre jóval drágábban lehet csak megvásárolni.
Aztán itt van a banán. Szerencsére még van bő 50 éve a világ kedvenc gyümölcsének, de egyelőre úgy tűnik, a sorsa már megpecsételődött. Egy gombafaj pusztítja, ami a gyökerét mérgezi meg először, és folyamatos rothadást okoz. A banánnal kapcsolatban egyedül az vigasztalhat bennünket, hogy ez a hatalmas banándömping csak az utóbbi évtizedekben mesterségesen felduzzasztott mennyiség, és ha megszűnik, akkor tulajdonképpen csak oda áll vissza a mennyiség, ahol eredetileg volt, ellentétben a tengeri halakkal.
A banán problémája igazából az, hogy mag híján klónról szaporítható csak, máshogy nem.
A kakaóbabnál sokkal összetettebb a helyzet, itt ugyanis erősen közrejátszik a klímaváltozás, és az, hogy a kakaófa igencsak kényes növény. Most is hatalmas különbség van a kakaóbab minősége között aszerint, hogy hol termett, és ez meg is mutatkozik az árán. Egy lila tehenes csoki nem véletlen olyan olcsó, míg egy kézműves csokoládé nem csak az előállításának magasabb költsége miatt kerül többe, hanem az alapanyag ára is sokszorosa a másikénak.
A legfélelmetesebb minden élelmiszer eltűnése közül egy olyan, ami nélkül még boldogan ellennénk, bár nagyon szeretjük, mégis nagyon fontos mérföldkő lenne az addigi életünkben. A mézről van szó.
Bár a mézet imádjuk, és nagyon egészséges is, a méheknek van egy sokkal fontosabb munkájuk a mézgyűjtésen kívül, mégpedig a beporzás. Erről már írtam jópár éve, és sajnos a helyzet azóta sem változott egy fikarcnyit sem, talán még rosszabb lett.
A méhek tömegesen pusztulnak a rovarölő szerek miatt, de tizedeli őket a klímaváltozás is. A túl hosszú tél alatt sokan elpusztulhatnak, de ugyanezért máskor virágzik a sok beporzásra váró növény, így nem találkozik a virág a méhhel, elmarad a beporzás. Nem nehéz kitalálni, hogy így sokkal alacsonyabb lesz a termés, mert nem minden növény szélbeporzós. Nemrég olvastam azt is, hogy pl. a messziről gyönyörű látványt nyújtó repceföldek elcsábítják a méheket a gyümölcsfáktól, ami a méztermelés szempontjából nem probléma, de a gyümölcshozamot igencsak lecsökkenti.
Persze a világ nagy részének legfőbb élelmiszeréről a rizsről is érdemes pár szót szólni. Az emelkedő átlaghőmérséklet már az elmúlt negyedszázadban is csökkentette rizs terméshozamát több rizstermelő régióban – 10 – 30%-kal. Ez is látszik a rizs árán azt hiszem. Körülbelül hárommilliárd embernek a rizs a fő élelmiszere, vagy egyszerűen a rizs az élelmiszere. Ők rizst esznek minden áldott nap. A világ egymilliárd legszegényebb emberének több, mint 60%-a Ázsiában él és a rizstől függ a napi betevője.
Ha a rizs terméshozama csökken, akkor még több ember csúszik le a legszegényebbek és az éhezők sorába.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: