Lidi nagyi nem az én nagymamám volt, sőt, nem is volt nagymama, hanem a barátnőm nagymamájának a barátnője. 1945-ben ismerkedtek meg a vonaton, útban hazafelé. Lidi nagyinak nem volt senkije, a férjét vesztette el, és negyven évesen már nem akart újra férjhez menni, gyereke pedig soha nem született.
Tényleg senkije nem volt, csak ez az új, vonaton szerzett barátság. Úgyhogy elég gyakori vendég volt a barátnőmék hatalmas, ötödik kerületi lakásában. Én is ott találkoztam vele, amikor felmentem játszani, vagy később csak beszélgetni.
Gondolom azért hívták nagyinak, hogy érezze, ő is tartozik valahova, és valóban családtagnak tűnt. A nyolcvanas években már nagyon öreg volt, alacsony, vékony, ősz hajú, nyáron könnyű kis nyári ruhákat, télen mindig hosszú, szinte földig érő szoknyát hordott. És sokszor főzött. Boldoggá tette a főzés, de szégyellte is, hogy mennyire jól főz. Mindig mondogatta, hogyha szegény férje látná, hogy vén korára mennyit főz, nem hinne a szemének! Nem igazán tudom, honnan jött Lidi nagyi, de jómódú családba született, ahol nem az asszonyok álltak a konyhában egész nap, így amikor háború után egyedül maradt, és semmije se volt, őt is meglepte, hogy  milyen jókat tud a konyhából elővarázsolni.
Különlegesen főzött, szinte egyik ételt se úgy csinálta, ahogy anyáink, és teljesen másképp fűszerezett. Most a töltött karalábéja jutott eszembe, ami valahogy így készült, de lehet, hogyha visszamennék az időben, igencsak csodálkoznék. Az biztos, hogy fehér mártásban ültek a karalábék, tárkonnyal fűszerezte, és zsömlével sűrítette a levét. Erre emlékszem, hogy soha nem rántotta a dolgokat. És most az is beugrott, amikor megvetően mondta: bárányból kéne csinálni, de ezek azt se tudják mi az! A hentesekre gondolt a Nagycsarnokban.
Felhívtam múlthéten a barátnőm, hogy hátha tudja Lidi nagyi élettörténetét, de amikor élt, ő sem kérdezte, és már lassan harminc éve meghalt, és az igazi nagyi se tudja már elmesélni. Sajnálom.

4 db zsenge karalábé
2 fej hagyma
5 dkg vaj
30 dkg darált bárány (vagy más)
só, bors
1 kk frissen reszelt szerecsendió (2 felé osztva)
1 csokor petrezselyem
1 babérlevél
1 zsemle
2 dl tejföl
1,5 kk friss, apróra vágott tárkony
1 ek citromlé
1 kk cukor
A karalábét megpucoljuk, közepét kivájjuk.

A hagymát nagyon apróra vágjuk, majd a vajon megdinszteljük. A felét kiszedjük, és a darált húshoz tesszük. A húst sóval, borssal, a szerecsendió felével, petrezselyemmel fűszerezzük, majd a karalábéba tömködjük. Nem kell bele se rizs, se tojás!
A karalábékat a kivájt belsejével együtt a maradék hagymára tesszük, felöntjük annyi vízzel, amennyi majdnem ellepi, hozzá adjuk a babérlevelet, sózzuk, borsozzuk, és gyöngyözve megfőzzük. Közben beáztatjuk a zsömlét, majd kinyomkodjuk.
Amikor megfőtt, a babérlevelet kidobjuk, óvatosan kiemeljük a töltött karalábékat, és a maradékot leturmixoljuk a zsölével és a tejföllel. Visszatesszük a karalábét, majd szerecsendió másik felével, a friss tárkonnyal és a citromlével fűszerezzük. Két percet hagyjuk főni, és el is készült.
Egy kis csípős paprika a tetején tálalásnál nem árt neki.