A tivornyák vége

Több száz oldalt végigolvastam, hogy jobban képben legyek a Mátyás király korabeli konyhával, a korral, amikor egyszercsak elültették az első sárgabarackfát. Mindegyik forrás megegyezik abban, hogy amikor a király elvette feleségül Beatrixot, akkor bizony igencsak megváltozott az udvar étkezése.
Kb. olyannak képzelem, mint amikor az örök agglegény megnősül. Vége a tivornyáknak, a szobában összevissza evésnek. És tulajdonképpen tényleg ez történt. Mielőtt az olasz királyné beköltözött volna, csak alkalmanként ültek közös asztalhoz az udvar lakói, persze ha kellett, hatalmas, jólszervezett lakomákat tudtak adni, de egy átlagos hátköznap nem ez volt a jellemző.
Utána viszont Beatrix naponta kétszer asztalhoz ültette a királyt a legszűkebb emberivel együtt. Két étkezés volt naponta, egy késő délelőtti, ami kb. 10-kor kezdődött, és egy kora esti, olyan 5 óra felé. Na nem egy gyors reggelit, és egy rövidke vacsorát kell elképzelni, ugyanis még hétköznap is legalább 2-2 óra telt étkezéssel, de nem volt ritka az alkalmanként 4-5 órás étkezés sem. Legalábbis a királynál. Vagyis szinte egésznap ettek, közte talán tartottak egy kis szünetet, hiszen valamikor álruhába kellett bújnia Mátyásnak, és a vidéket járnia, nem igaz? Viccet félretéve, ehhez a hedonista étkezési kultúrához nem kis személyzet is hozzátartozott. 10-12 szakács, rengeteg konyhai segítő, pohárnokok, és a legenda szerint Mátyás is be-be merészkedett néha a konyhába, feleségének pedig saját konyhája volt, ahol hódolhatott cukrászszenvedélyének vagy ő maga, vagy a személyzete.
A fogásokat egészen a XVII. század végéig egyszerre tették az asztalra, nem egymás után szolgálták fel, és mindenki abból evett, amit a legjobban szeretett, de leginkább abból, amit épp elért, mert a legközelebb esett hozzá. A hatalmas sülthúsokat előre felszeletelte az asztalnok, így már csak villával, esetleg kézzel ki kellet szedni a tálból, majd saját késsel falatnyi darabokra vágni egy kenyér darabon, végül a hús mártását kenyérrel kitunkolva megenni. Kést mindenki – még a hölgyek is – otthonról hozott magával az ővére kötözött kis hüvelyben.
Olvastam egy olyan írást is, ami egyenesen ebből a kenyérrel tunkolós módszerből vezeti le, hogy a magyarok mai napig hadilábon állnak a köretekkel, és fantáziátlanul pár dolgot cserélgetnek csupán. Érdekes elgondolás, de ha belegondolunk, hogy később a pirospaprika használata mennyire megváltoztatta az egész magyar konyhát, akkor azért kételkedhetünk ebben is, hiszen lett volna pár száz év, hogy köretbajnokká váljunk.
De mit is ettek? Egy kis ízelítő:

1. Kappan törött lével.
2. Kappanzúza tiszta borssal.
3. Borjúhús ispékkel.
4. Koszorúfánk.
5. Tehénhús petrezselyemmel.
6. Lúd tiszta borssal.
7. Bárányhús eczetettel, sályával.
8. Sárgarépa tehénhússal.
9. Tehénhús pecsenye.
10. Borjúláb rántva, vajjal.
11. Hideg étek.

Én szívesen végigkóstolnám ezeket, persze az se lenne mindegy, hogy melyiket teszik épp elém 🙂 Kenyérrel tunkolni ugyanis én is nagyon szeretek.
Fennmaradt pár valódi jegyzet is Mátyás szakácsától, és a korabeli leírásokból biztosan tudhatjuk, hogy a mártások íze az aszalt gyümölcsöktől és a méztől édeskés, az ecettől, bortól, tejföltől pedig savanykás volt.
Nagyon ritkán használtak disznózsírt, ellenben a sok olajjal és vajjal.
Hétvégén el is készítem az egyik fogást innen a felsorolásból, aszalt sárgabarackkal, biztosan jó lesz!

2014 a reneszánsz barack éve a Fűszeresen!
Barack élőben: http://www.goncibarack.hu

Törökországi barackaszalás (innen érkezett hazánkba is a kajszi) Fotó