Mi volt a kajszi előtt?

(A Boldogkői-vár tegnap)
Tudom, hogy messze van még a kajsziszezon, de mi már lázban égünk errefelé. A barackfák már levirágzottak sajnos, arról épp lekéstem, pedig évek óta tervezem a nagy fotósorozatot róla, annyira gyönyörű, amikor az egész barackos gyönyörű virágba borul.
(Régi teraszok)
Felmentünk a Boldogkői-várba, és ahogy lenéztünk, a hatalmas barackos kertek mellett lehetett látni pár sor szőlőt is, meg jól kivehető a hegyoldalban jónéhány terasz, amit réges-régen szorgos kezek hordtak össze, kővel kirakva a teraszok falát. Talán itt is szőlő volt párszáz éve. 
Manapság, ha Boldogkőváralja nevét halljuk, leginkább a vár, és Gönci kajszi jut eszünkbe, pedig nem is olyan régen, még itt is szőlőt termesztettek, mint pár kilométerrel arrébb, Tokajban. Aztán jött a filoxéra vész 1875-ben, és a szőlők mind elpusztultak. Sok helyen újratelepítették a tőkéket, de Gönc környékén inkább sárgabarackfa csemetéket ültettek, és milyen jól tették!
Erről az jutott eszembe, hogy 140 éve itt még alig volt barackfa, de Mátyás király kora előtt Magyarországon sehol se ismerték, akkor került ugyanis hozzánk, török közvetítéssel. Milyen lehetett pár száz éve a konyha erre felé, amikor nem csak a paprikát vagy a paradicsomot nem ismerték, de még egy csomó manapság teljesen hétköznapinak, magyarnak gondolt gyümölcsöt, zöldséget, sőt állatot se láttak?
Idén július közepéig egy kicsit szeretnék e reneszánsz korabeli konyhával foglalkozni itt a blogon, ami nyilván a kajsziban csúcsosodik majd ki, hogy amikor nyár közepén újra megünnepeljük a barackérést, már pontosan tudjuk, hogy mit is ettek őseink akkoriban, amikor a sárgabarack meghonosodott hazánkban. 
Úgyhogy 2014 a reneszánsz barack éve a Fűszeresen 🙂

(Gönci kajszi, amerre a szem ellát)