Ismeritek a Magyar tarkát? A nevét egészen biztosan, de a húsával már nem valószínű, hogy mindenki találkozott. Bár egyre több séftől hallani, hogy a Magyar szürke szarvasmarha csak egy fellángolás lesz, mert nem ad olyan minőségű húst, mint a Magyar tarka, és ebbe a vitába nem tudok beleszólni, de az az igazság, hogy valóban jobban sikerültek nekem is a Magyar tarka próbálkozásaim.

Pár éve a gyöngyösi gulyásfőző versenyen szomorúan tapasztaltuk, hogy az indulók kétharmada nem meri bevállalni a marhából készülő gulyást, mert a korábbi években többször elbuktak már ott, hogy a megadott három óra alatt egyszerűen nem puhult meg a hús, így értékelhetetlen lett a főztjük. Azóta disznót főznek a gulyásba, de hát ha már Magyarországon se lehet egy normális gulyást elkészíteni, akkor mi lesz? Márpedig a gulyáson sokat lehet vitatkozni, de hogy marhából készül, az biztos.

Nos, a Magyar tarka megfő, és nagyon jó ízű a húsa.

Nyáron találkoztam egy fiatalemberrel, aki a kizárólag a Hortobágyi Nemzeti Park területén és annak környékén született és nevelkedett, őshonos magyartarka szarvasmarha állatok húsából angolszász csontozási technológiával érlelt marhahúst vagyis steaknek való húsokat állít elő Nádudvaron.
Tudom, hogy már lehet kapni érlelt marhát itthon is, több helyen, de mégis nagyon érdekelt, hogy mit tud egy magyar fajtából készített T-bone mondjuk, ha megfelelő ideig érlelik megfelelő körülmények között?
Azt kell mondanom, nem kellett csalódnom benne. A férjem erősen szkeptikus volt, ő már nem nagyon hisz a magyar marhában, de úgy tűnik ő is meggyőzhető. A hús vákumcsomagolva érkezett, így kerül forgalomba is, egyelőre még kevés helyen kapható, most kezdték a forgalmazását, keresik a helyeket, ahol forgalmaznák, vagy az éttermeket, akik szívesen felvennék az étlapra (Ha igény lenne, bátran keressék ez Eco-Meat kft-t, Dembrovszki Sándort.). Amekkora reneszánsza van a mangalicának (megjegyzem, teljesen jogosan) remélem a magyar tarka is divatba jön, mint steak. Egy próbát szerintem mindenkinek megér, garantálom, hogy nem fog csalódni benne!

Mi faszénen sütöttük meg, ami szerintem azért elég nagy bátorság tőle, még soha nem mertem egy ilyen tökéletes húst a véletlenre bízni, valahogy jobban bízok ilyenkor a gázláng és öntött vas serpenyő kombóban, de tökéletes lett a végeredmény.
Nem is tettünk semmit a hússal, kicsit borsoztuk, és a rácsot bekentük egy kis szalonnával, mielőtt rádobtuk a húst. Utólag sóztuk csupán. A kéznyomkodós módszerrel ellenőriztük hol is tartunk, medium rare-re szerettük volna sütni, medumra sikerült, de így is nagyon finom lett. Mellé csak egy egyszerű szalonnás kelkáposztát készítettem.

Legyalultam a kelkáposztát hajszál vékonyra. Kicsit lesóztam, kinyomkodtam, hogy picit összeessen.

Kiolvasztottam 10 dkg bacont egy kis zsíron, majd elkevertem két evőkanálnyi dijoni mustárral. Felöntöttem 2 dl tejszínnel, borsoztam, reszeltem hozzá egy csipetnyi szerecsendiót, és egy megszórtam egy kávéskanálnyi gorombára tört köménnyel, majd az egészet a kelképosztára öntöttem.
Krumpli nem volt mellé, így is csak pihegni tudtunk utána. Persze a bor nem maradt el!