Készült egy 500 főt megkérdező felmérés a magyar családok étkezési szokásairól a Coca-Cola megbízásából. Az az igazság, hogy sokkal rosszabbat vártam. A kutatás szerint míg a hétvégi ebédeken és vacsorákon 80%-ban együtt étkezik a család, a hétköznapokon általában már csak a vacsorákon ülünk le egy asztalhoz, de itt már 61%-ra csökken az arány. De ez nem is rossz, igaz?

Ha átgondoljuk azt, hogy hétközben ebédidőben csak a nyugdíjasok és a kismamák vannak otthon, akkor érthető, miért nem ebédel együtt a család mondjuk szerdánként. Érdekes az a számszerű egybeesés, amely szerint a magyar családoknak ugyancsak 61%-a egyszer sem ebédel együtt hétköznap és a közös reggelik is elmaradnak 46%-nál. Mi törekszünk a közös reggelire, pont azért, mert vacsoraidőben nincs mindig mindenki itthon.Lehet, hogy Gábor még dolgozik, lehet, hogy nekem van épp “kimenőm”, vagy Dáci van a haveroknál. Fontos a család, de muszáj társadalmi életet is élni, dolgozni meg pláne. Szerintem, ha heti hét közös étkezést sikerül megoldani egy családban, az már nagyon szép eredmény. És mindegy, hogy az reggeli, ebéd, vagy vacsora, lényeg, hogy tényleg mindenki leüljön, ráérjen, és lélekben is ott legyen negyven percig. Sokkal rosszabb eredményre számítottam! Még azt is ki merem jelenteni, hogy mindegy hogy mi van az asztalon. Vagy legalábbis sokkal kevésbé fontos, mint maga az együtt töltött idő.

Nem csoda, hogy az édesanyák 43%-a úgy gondolja, keveset étkeznek együtt. A 15-18 éves kamaszok még kevesebb időt töltenek a családi asztalnál, az ő esetükben a mamák 50%-a kevesli a közös étkezések számát – világít rá a hazai, családi étkezési szokásokra az Ipsos reprezentatív kvantitatív és 12 családot vizsgált kvalitatív kutatása.

Az eredményeket bemutató sajtótájékoztatón Vekerdy Tamás pszichológus azt mondta, mindenkinek jobb, ha a kamaszt nem parancsoljuk az asztalhoz, csak elviseljük a létezését. Utána magától jön majd közénk, de hagyjuk meg neki azt a pár évet, amíg nem akar, mindenki obban jár. Ha magamra gondolok vissza, teljesen egyett kell értenem vele!

A kutatás arra is rávilágít, hogy a hétköznapi vacsoráknál az egyszerű elkészítés és az adott étel kedveltsége a fő szempont. Figyelemre méltó, hogy az ételek megítélésébe nagyon erősen szerepet játszik a nosztalgikus érzelmi kötődés. Amit az édesanya kapott gyermekkorában, azt ő is szívesen adja, mi több, nem is tartja egészségtelennek, legyen az keksz vagy bundás kenyér, noha táplálkozástudományi szempontból ezek nem feltétlenül jobbak, mint bármelyik más nassolnivaló vagy egy pizzaszelet. A házi készítésű ételek is előnyt élveznek a vásárolt termékekkel szemben. Noha az esetek nagy részében ezzel a dietetikus szakértő is egyetért, azért érdemes megjegyezni, hogy egy otthon bekevert tea vagy limonádé adott esetben semmivel sem tartalmaz kevesebb cukrot, mint például egy üdítőital. Itt elmeséltek egy vicces példát: a vaníliás karikát nem gondolta rossz nassolnivalónak az anyuka (pedig tele van hidrogénezett növényi zsírral, aromával, stb) bezzeg a chpisre, mint magára a sátánra tekintett. Én is hajlamos vagyok ilyen gondolkodásra, bevallom. Mondjuk én gyerekkoromban is utáltam, de kevés egészségtelenebb dolgot tudok elképzelni, mint az ún. “téli fagyi”. Emlékeztek erre? Kakaós-cukros margarinnal töltött, tejbevonóba mártott fagyitölcsér. Brrr! Viszont a Limó port imádtam, vettem is Dávidnak, de nem jött át neki a Retró érzés. Haha.

A kutatás eredményeiből és a sajtótájékoztatón elhangzottakból még szemezgetek majd, szerintem nagyon érdekes.

Addig is naponta írnak róla az együtt egy asztalnál oldalon.FOTÓ/FORTEPAN