Közeledik Hanuka, jön a fánk szezon, kicsit utánaolvastam a fánk történelmének.

A fánktészta eredetileg teljesen megegyezett a kalácstésztával, amit aszalt gyümölcsökkel, fűszerekkel dúsítottak, majd olajban sütöttek ki a hollandok a karácsonyi szezonban, egészen vízkeresztig.
Ez a fánk még labda alakú volt, és csak az 1800-as évek közepén találta fel bele a lyukat egy Hanson Gregory nevezetű kapitány.
De kezdjük az elején: a fánkról is elmondható, mint szinte mindenről, hogy már az ókori rómaiak és görögök is ettek valami hasonlót, amit én inkább a spanyol churroshoz hasonlítanék, ugyanis hosszúkás alakja volt, és sütés után mézzel vagy halszósszal kentek meg. Azért ez a halszószos dolog elég furcsának tűnik, de csak azért mert nem tudok elvonatkoztatni a mai fánk ízétől és illatától.
A középkorban az arab szakácsok már élesztős tésztát sütöttek olajban, de még nem tettek bele cukrot, viszont sütés után sűrű, édes szirupba áztatták.
A fánk az 1400-as években érkezett meg Európába, és ekkor lett népszerű Angliában, Németországban és Hollandiában is. Rengeteg német recept maradt fent abból az időből, innen tudhatjuk, hogy a nyers fánktésztát gombával vagy hússal töltötték, és utána sütötték.
Amerikába, a fánkevők földjére a holland telepesek vitték magukkal.
Visszatérve a lyukhoz a fánk közepén, ami nélkül amerikai fánkot elképzelni se lehet, egy elég praktikus ok vezetett: sokszor maradt nyers belül a fánk.
A legenda szerint 1847 június 22-én a kapitány hajója hatalmas viharba került, és kormánykerék egyik küllője átszúrta a nyers fánktésztát, amit később így sütöttek ki tökéletesre. Vicces. Ezt imádom az amerikaiakban!
Az első nyomtatott fánkként emlegetett recept állítólag 1803-as, és egy angol szakácskönyvben található, de hát hol van az a zsidó fánkokhoz, amit már ezer évvel ezelőtt is biztosan sütöttek. Igaz, ezek a fánkok még igazából sült cipók voltak, de mára bizony fánkká alakultak. Nem meglepő módon, az amerikai fánk nem igazán hasonlít a nálunk szalagos fánkként ismert fánkra.

Azt ugyanis tömegesen géppel sütik, amit 1920-ban Adolph Levitt automatizált, -aki a cári Oroszországból menekült zsidó volt- és mutatott be az 1934-es chicagoi világkiállításon. Innen már egyenes volt az út a Dunkin’ Donuts-ig.

William Rosenberg (1916-2002) fia, találta ki, hogy milyen jó lenne, a gyárak környékén egy-egy parkoló teherautóból fánkot és kávét árulni a munkásoknak Dorchesterben, Massachusettsben. Komoly, 40 százalékos haszonra tett szert ezért 1948-ban elindította a Kettle Quincy nevű fánksütödét. Két évvel a nyitás után Rosenberg megváltoztatta az áruház nevét Dunkin ‘Donutsra, 1963-ban már 100 Dunkin’ Donuts üzlet volt szerte az országban, majd 1979-ben már 1000. Mire a Rosenberg meghalt 2002-ben, már több mint 5000 Dunkin ‘Donuts üzlet volt szerte a világban, köztük mintegy 40 kóser. A cég közel 40 országban 2 millió ügyfelet szolgál ki naponta. Tőlünk jó pár éve kivonultak, ami egészen biztosan jótékony hatással van a testsúlyunkra.
És akkor még a bécsi fánkról nem is beszéltünk…