Nem gondoltam volna, hogy idén még ekkora boldogság ér, mint amikor megláttam, hogy megjelent az első magyar nyelvű River Cottage könyv a River Cottage minden napra címmel. Imádom a szerzőt, Hugh Fearnley Whittingstall a hősöm, a példaképem és a kedvencem egyben. Annyira bírom a fickót, hogy azt vettem észre, hogy már egész jóképűnek találom, pedig amikor először megláttam az itthon Kapa, kasza, fakanálként vetített első sorozatában, még csodálkoztam, hogy miért nem alkalmaznak egy stylistot, vagy legalábbis egy jobb stylistot a Channel4-nál. De aztán menthetetlenűl beleszerettem, a hajába is, igaz a ruházatát különben is bírtam, nekem bejönnek az ilyen bölcsész típusú fickók.
Éppen a kisfiammal voltam otthon gyesen, amikor felbukkant először a képernyőn, és talán a négy fal közül kitörés vágya miatt, de teljesen a képernyő elé szögezett, olyannyira, hogy meg is rendeltem a sorozatot dvd-n, és azóta is ezt nézem, amikor valamiért a szobához vagyok kötve. Bizonyos részeket kívülről tudok, nem csak én, de a fiam is, annyit láttuk annak idején.
Meg is vásároltam pár könyvét, és alig vártam, hogy magyarul is kiadják a sorozatot. Mert arra számítottam, hogy előről kezdik, nem a közepéről, vagyis a hatodikkal. Igaz, szakácskönyvként ez a legszakácskönyvebb, sok recepttel, kevés rizsával, de én pont a rizsát szeretem Hughban, a recept szinte mellékes. A könyv bevezetője így hangzik:
“Hugh Fearnley Whittingstall díjnyertes író, médiaszemélyiség: a szezonális termények fogyasztása és a lelkiismeretes állattenyésztés rendíthetetlen harcosa. Tizenöt éve készít és vezet műsorokat a brit Channel Four televíziós csatornán, ez a hatodik River Cottage könyve.Korábbi munkái közül a The River Cottage Cookbook cíművel elnyerte a Glenfiddich-díjat. A The River Cottage Meat Book és a The River Cottage Fish Book egyaránt megkapta az André Simon-kitüntetést, a The River Cottage Family Cookbook pedig a Gasztronómiai írók  Szövetsége az év szakácskönyvének választotta. A Guardianben hetente olvasható receptrovatot vezet. Hugh családjával Devonban él, egy kőhajításnyira a River Cottage HQ-tól, ahol ő és csapata tanít, valamint különféle rendezvényeken fejezik ki a helyi, szezonális alapanyagokból készített ételek iránti szeretetüket.”
Nos, ezek után tényleg nem értem miért pont ezzel a kötettel kellett kezdeni, hiszen pl. a Meat Book az olyan komoly szakmai alapmű, hogy szakácsoknak, henteseknek tankönyvként ajánlanám Magyarországon. Jóval kevesebb recept, de rengeteg tudás a témában, életszemlélet, információ, alapok. De remélem a sorozat folytatódik, ha lehetne kívánni, akkor én a Family Cookbookot kérném, ebben a recept is sok, és tényleg igazi családi terápia az egész kötet.
A Minden napra könyvben a receptek igazán egyszerűek, mondjuk ez Hugh összes receptjéről elmondható. Ő ellentétben Heston Blumenthalal tényleg csak olyan ételeket készít amit BÁRKI utána tud csinálni. Semmi különleges konyhai eszköz, sőt éppen csak a minimumok. Néha sparhelt, néha sütő, de tuti nincs szuvidáló berendezés. Mégis igazán inspiráló receptek, mindegyik kicsit más, kicsit több.
Kinek ajánlom: a recepteket az egyszerű ételek kedvelőinek, a kezdőknek, és azoknak, akiknek gyakran jut eszükbe, hogy mégis mit főzzenek ma este vacsorára?! Ebben a könyvben valóban azok az ételek vannak, amit egy átlagos család bármikor szívesen tálalna a saját asztalára. Nincsenek túl különleges hozzávalók, mégis különleges lesz a végeredmény.

Gyümölcskenyér torta

Nagyon gazdag, nagyon tömény, és nagyon finom sütemény. Bárki hiba nélkül el tudja készíteni, igazi otthonos, téli desszert. Olyasmi, amit mondjuk egy mesebeli nagymama bármikor elővesz a kredencből, amikor az unoka betoppan.
Természetesen változtattam rajta, nálam ugyanis éppen más volt itthon, mint Fearnley Whittingstalléknál. A cukrot etrinolra cseréltem, így egy kicsit diétásabb lett, na persze egy kicsit se fogyókúrás 🙂
20 dkg puha vaj
20 dkg cukor/etrinol
4 tojás
225 g teljes kiőrlésű liszt
1 tk sütőpor
1 csipetnyi só
1/2 kk mézeskalács fűszerkeverék
1/2 kk kínai ötfűszerkeverék
150 g aszalt szilva
100 g mazsola
100 g étcsoki lencse vagy durvára vágott étcsokoládé
100 g mandulaforgács
5 ek narancslekvár
1 narancs reszelt héja

A vajat habosra keverjük a cukorral, majd a tojásokkal, aztán beledolgozzuk kanalanként a lisztet, sót, sütőport és fűszereket. Az aszalt gyümölcsöket és csokilencsét elkeverjük a lekvárral és a reszelt narancshéjjal, majd óvatosan a tésztába forgatjuk a mandulaforgáccsal együtt. Fontos, hogy ne keverjük túl a tésztát! Sütőpapírral kibélelt formába simítjuk, és 160 fokon 90 percig sütjük. Tűpróba!