
Éppen a kisfiammal voltam otthon gyesen, amikor felbukkant először a képernyőn, és talán a négy fal közül kitörés vágya miatt, de teljesen a képernyő elé szögezett, olyannyira, hogy meg is rendeltem a sorozatot dvd-n, és azóta is ezt nézem, amikor valamiért a szobához vagyok kötve. Bizonyos részeket kívülről tudok, nem csak én, de a fiam is, annyit láttuk annak idején.
Meg is vásároltam pár könyvét, és alig vártam, hogy magyarul is kiadják a sorozatot. Mert arra számítottam, hogy előről kezdik, nem a közepéről, vagyis a hatodikkal. Igaz, szakácskönyvként ez a legszakácskönyvebb, sok recepttel, kevés rizsával, de én pont a rizsát szeretem Hughban, a recept szinte mellékes. A könyv bevezetője így hangzik:
Nos, ezek után tényleg nem értem miért pont ezzel a kötettel kellett kezdeni, hiszen pl. a Meat Book az olyan komoly szakmai alapmű, hogy szakácsoknak, henteseknek tankönyvként ajánlanám Magyarországon. Jóval kevesebb recept, de rengeteg tudás a témában, életszemlélet, információ, alapok. De remélem a sorozat folytatódik, ha lehetne kívánni, akkor én a Family Cookbookot kérném, ebben a recept is sok, és tényleg igazi családi terápia az egész kötet.
A Minden napra könyvben a receptek igazán egyszerűek, mondjuk ez Hugh összes receptjéről elmondható. Ő ellentétben Heston Blumenthalal tényleg csak olyan ételeket készít amit BÁRKI utána tud csinálni. Semmi különleges konyhai eszköz, sőt éppen csak a minimumok. Néha sparhelt, néha sütő, de tuti nincs szuvidáló berendezés. Mégis igazán inspiráló receptek, mindegyik kicsit más, kicsit több.
Kinek ajánlom: a recepteket az egyszerű ételek kedvelőinek, a kezdőknek, és azoknak, akiknek gyakran jut eszükbe, hogy mégis mit főzzenek ma este vacsorára?! Ebben a könyvben valóban azok az ételek vannak, amit egy átlagos család bármikor szívesen tálalna a saját asztalára. Nincsenek túl különleges hozzávalók, mégis különleges lesz a végeredmény.
Gyümölcskenyér torta
Nagyon gazdag, nagyon tömény, és nagyon finom sütemény. Bárki hiba nélkül el tudja készíteni, igazi otthonos, téli desszert. Olyasmi, amit mondjuk egy mesebeli nagymama bármikor elővesz a kredencből, amikor az unoka betoppan.
Természetesen változtattam rajta, nálam ugyanis éppen más volt itthon, mint Fearnley Whittingstalléknál. A cukrot etrinolra cseréltem, így egy kicsit diétásabb lett, na persze egy kicsit se fogyókúrás 🙂
20 dkg puha vaj
20 dkg cukor/etrinol
4 tojás
225 g teljes kiőrlésű liszt
1 tk sütőpor
1 csipetnyi só
1/2 kk mézeskalács fűszerkeverék
1/2 kk kínai ötfűszerkeverék
150 g aszalt szilva
100 g mazsola
100 g étcsoki lencse vagy durvára vágott étcsokoládé
100 g mandulaforgács
5 ek narancslekvár
1 narancs reszelt héja
A vajat habosra keverjük a cukorral, majd a tojásokkal, aztán beledolgozzuk kanalanként a lisztet, sót, sütőport és fűszereket. Az aszalt gyümölcsöket és csokilencsét elkeverjük a lekvárral és a reszelt narancshéjjal, majd óvatosan a tésztába forgatjuk a mandulaforgáccsal együtt. Fontos, hogy ne keverjük túl a tésztát! Sütőpapírral kibélelt formába simítjuk, és 160 fokon 90 percig sütjük. Tűpróba!


@lara c.: kisütheted kuglófformában is, de úgy hosszabb ideig tart. Mindenképp végezz tűpróbát, hogy átsült-e!
biztos buta kérdés, de abszolút kezdő vagyok: mindegy milyen formában sütöm ki? Pl kuglófformában? Vagy sima tortaformában kell?
Nagyon tetszik a recept.
Én pont sose bírtam a bölcsészfazonokat, de Hugh nagyon jó pasi. Hiteles, értelmes, vonzó ember, a ruhái meg átkozottul jók (a pasim sárgul is az irigységtől, de Hugh-t nagyon bírja). A hatására talán még csirkét is vágnék.
A nem diabetikus recept:
Mézes
(sokat csináltuk, kedvencem, tulajdonképp ez a kókuszos szelet)
30 dkg porcukrot 3 evőkanál mézzel, 5 dkg margarinnal és 2 egész tojással habosra kikeverünk. Hozzáadunk 40 dkg lisztet benne elkeverve másfél csomag sütőport, 2 dl tejet. A tejet és a lisztet felváltva öntögetjük a masszába.
Zsírozott tepsiben (sütőpapírban) kisütjük.
Innentől jönne a kakaós máz és a kókuszba hempergetés:
20 dkg porcukrot 4 evőkanál kakaót, 6-7 ek. tejet gőz felett összesűrítünk, majd 201 dkg margarint keverünk hozzá. A hosszúra (szvsz kockára) felvágott süteményt villára felszúrva belemártjuk a masszába majd kókusz reszelékbe megforgatjuk.
De mi nem ezt csináljuk, hanem a kevert tésztába sütés előtt belekeverünk mindent, ami édes, például a karácsonyi maradék szaloncukrokat feldarabolva, diót, mazsolát, összetört csokinyulat mikulásokat, aszalt gyümölcsöt, felvágott zselés cukrot, stb. és így sütjük meg, mint püspökkenyeret, diákkenyeret. A tetejét egész diókkal, csokidarabkákkal szórjuk meg.
Lehetne úgy is, hogy a tojást nem egyben tesszük bele, hanem szétválasztva a fehérjét felverjük és legutoljára azt keverjük bele, akkor még könnyebb lesz.
Szóval nem kell misztifikálni.
Húú, nagyon jól hangzik. A tavaly készült diab. narancslekvárom utolsó üvegét mindjárt ki is bontom hozzá! 🙂
@400m2: Metroban, és a piacon a magosnál kimérve, legalábbis a Lehelen.
Csokilencsét hol lehet kapni?