Bukta Imre: Konyhában | In the Kitchen, 2009, vászon, olaj, 120 x 150 cm, Rimár Péter tulajdona

Nagyon klassz kiállításon jártunk Egerben a Kepes intézetben: à la cARTe, gasztronómia a magyar képzőművészetben címmel. 102 művész több, mint 200 munkáját nézhettük meg. Hogy kerül ez egy gasztroblogra? Nos, az összes kiállított műtárgy  gasztronómiával kapcsolatos magyar alkotás volt. Rendhagyó módon  a művek nem időrendben, hanem tematikusan válogatva kerületek a falakra: piac, konyha, étkezés, kenyér, stb. Így egymás mellé került a kétezres években készült fotómontázs a száz évvel ezelőtti festménnyel, nagyon izgalmas perspektívákból mutatva meg ugyanazt. Kurátorok: Varga Csaba és Kolozsváry Marianna. A kiállítás 2013. január 15-ig tekinthető meg, és Budapestről szerintem érdemes egy kellemes kirándulással egybekötött hétvégén betervezni.
Mi különben is gyakran járunk Egerbe, Budapesttől csak másfél óra kényelmes tempóban, a belváros gyönyörű, órákig el lehet sétálgatni benne, a hogy várról ne is beszéljünk! Ha elfogadtok egy tanácsot, reggel induljatok, és reggelizzetek a sétáló utcában (Széchényi utca ez is, mint a kiállítás)  a rétesezőnél, a túrós is kiváló, de a mákos meggyes volt a kedvencünk! Kiállítás után az Imolában ebédeltünk, és most kivételesen jöttünk is haza, hétköznap lévén, de máskor mindig felautózunk a Bükkbe, és egy hatalmasat kirándulunk. Elég Felsőtárkányig elmenni, de akár Lillafüred is lehet a cél, egészen biztosan állíthatom, hogy Magyarország legszebb útja az a pár kilométer, ami összeköti Egert Miskolccal a Bükkön át!
Szinyei Merse Pál, Zöldséges csendélet, Still Life with Vegetables, 1863, vászon, olaj, 31,5 x 26 cm, Kellékkereskedelmi Üzletház tulajdona

Nagyon sajnálom, hogy egyik múzeum se jött még rá, hogy mekkora potenciál van a gyesen lévő kismamákban. Én Dáviddal is rengeteget jártam kiállításra, és Zálival is sokat fogok. Most 11 hetes a kisasszony, asszem ettől korábban nem is hozhattam volna. És nem valami furcsa gyereknevelési célzattal viszem őket múzeumba, hogy “ragadjon rájuk a művészet” (ezt egyszer szó szerint hallottam egy múzeum ruhatárában :-), hanem mert nekem muszáj kimozdulnom otthonról! A babák tökéletesen elalszanak egy-másfél órát a hordózóban, egy hangjuk sincs, az édesanyjuk pedig úgy érezheti, hogy mégsem vetette őt ki teljesen a világ magából. Aztán volt nálunk egy rövidebb szünet, olyan 10-14 hónap között, amikor Dávid imádta a hangját próbálgatni,különösen nagy terekben, ezért ettől inkább megkíméltem a közönséget. Utána viszont vagy ő is nézelődött, vagy bealudt a babakocsiban. Úgyhogy ezennel követelem, hogy diák, nyugdíjas, és gyerekjegyek mellé áruljanak kismama belépőket is a múzeumok!
A remek napért külön köszönet Mautner Zsófinak, és Havas Dórának is, aki a babakocsit vezette 🙂
Kukucs!