Idén januárban ugyanitt jelent meg egy kétrészes cikk az olívaolaj-hamisításról. Csak tényeket közöltem, az is elég nagy visszhangot váltott ki. A hozzászólások alapján sokan csalódtak, némelyek felocsúdtak. Nyár végén felbolydult az olívaolaj-világ: néhány hét alatt drámaian emelkedett az olívaolaj ára. Ez valahol várható volt. De vajon a drágulás nem segíti-e elő a hamisítás fokozódását?

Okok

1. Május elején több spanyol birtokra is meghívtak, országszerte éppen jó hangulat volt a szép termést ígérő virágzás miatt, bár várták az esőt. A 2011-12-es szüreti idényben Spanyolország rekordot döntött olívaolaj-termelésből, az előző két idény elismerésre méltó mennyiségét is megdöntve. A virágzás ellenére néhány termelő csóválta a fejét, 1,6 millió tonna olívaolaj egyszerűen abnormális. Júniusban még akkora túlkínálat volt, hogy az olívaolaj ára mélyponton tekergett. Persze itt nem a birtokolajokra kell gondolni, hanem a nagyüzemi, „lédig” olívaolajra. Ugyanúgy hordós egységárban számolják, mint a nyersolajat. Nos, eltelt az év harmada, és szinte semmi csapadék nem volt. Az egész Mediterrán régióban szárazság volt és van. Már július végén látható volt, hogy ez az év nem hoz annyit, mint a tavalyi, sőt. Nyár végére esik az olajbogyó érésének második fázisa, amikor a bogyóhús fejlődik, ilyenkor már minden kétséget kizáróan látható, hogy a virágok között milyen mértékű a termő/meddő arány. A spanyol előrejelzések a szüreti időpontokig szárazságot ígértek, főleg az ország déli területein, ami a világtermelés központja. Ha itt gond van, meginog a piac.

2. A nyár eleji alacsony árak ellenére a spanyoloknál tíz éves mínuszra esett a belső olívaolaj‑fogyasztás, az olaszoknál és a görögöknél ugyanez az 1995-ös adatokat mutatja. Tehát a túlkínálatra még helyben sem akadt lelkes kereslet. Tetszik, nem tetszik, a mi mediterrán, nem szívbeteg, ritkábban tumoros stb. déli barátaink egyre inkább a napraforgóolajat használják, mert feleannyiba kerül. És ne feledjük, odalent erős válság van, érthető az olcsóbb megoldás. De mi legyen ennyi olívaolajjal? Ott álltak a termelők a rekordmennyiséggekkel, és nem tudták rekordgyorsasággal eladni, még megtaposott áron sem. Na most jött az EU-s segítség, pénzt adtak a termelőknek, hogy meg tudják oldani a raktározást. Az emberek pedig továbbra is az olcsóbb növényi olajokat keresik.

Olívaolaj árak alakulása

3. Annak azért nyomós oka van, hogy saját pátriájában kevéssé kelendő az olívaolaj. Idén februárban a spanyol hatóságoknak sikerült lecsapni egy Andalúziában szorgoskodó nemzetközi bandára. (Vajon ki adta a fülest?) Ez a banda a maga szerény módszereivel egy biodízel-gyártó üzemben „csinált” olívaolajat minden másból, csak bogyóból nem. A beszámoló csak a 3 millió eurót meghaladó áfacsalásról tett említést, meg 30 érintett cégről, de azt nem tudni, hány kamionnyit dobtak piacra. Nemrég 9 évet sóztak két spanyol „üzletemberre”, mert néhány éve 70-80%-ban napraforgóval higították az olívaolajukat, és szép fémkannákban extra szűz olívaolajként terítették.

Azután nyáron már az olaszoknál robbant ki a botrány, miszerint a Toszkána szívében működő Azienda Olearia Valpesana cégnél néhány vezetőt őrizetbe vettek, továbbá lefoglaltak több mint 8.000.000 liter (!) extra szűzként feltüntetett olajat. Szakértők szerint ennek a mennyiségnek a háromszorosa is szóba jöhet. A januári írásban ugyanitt említett 80%-os hamisítási hatékonyság tehát nem fikció, 5 palackból 4-ben nem az van, amit ráírtak. Ez a rengeteg kalózkodás a déliekben kiirtja a fogyasztói bizalmat, még akkor is, ha a pancsok többsége Kelet-Európában és Ázsiában landol. (Ismerek olyan, saját bevallása szerint „biokaja vonalon” mozgó hazai vállalkozót, aki 2 euróért vette az olasz „bio” „olívaolaj” literjét, miközben már a sima lédig olasz szűz olívaolaj tonnára vetített literára ennél jóval magasabb.)

Eredmény

Az időjárás-előrejelzés persze egyfajta spekuláció, de a lényegen nem változtat. Az 50-70%-os spanyol mennyiségi visszaesésről szóló hírek és a beígért további aszály augusztus folyamán 30‑50%-os drágulást hozott. Magyarul a kínálati oldal kénytelen volt a legutóbbi szüret még meglévő tételeit erősen felárazni. Mindenki lehetetlen helyzetbe került. A termelők várják, hogy a drágábban kínált készleteiket valaki megvegye, a felvevő oldal nem tudja, mit tegyen, mert neki is plusz pénzt kell kiadnia, és az sem mellékes, hogy a fogyasztók hajlandóak-e többet fizetni.

Ebből a sok összetevőből az átlag olívaolaj-fogyasztónak a következőket érdemes mérlegelnie. A saját olaját felvállaló és értékesítő kisbirtokoknak most csak egy része drágít, talán nem is jelentősen. Közülük ugyanis többen öntöznek, az aszály nem érinti őket annyira, nem is emelnek számottevően. Nem úgy azok a saját olajukat palackozó szövetkezetek, akik nem öntöznek, tehát eleve olcsóbbak a piacon. A beszállítók beszállítóit pedig, akik nem fektetnek különösebb munkát a területükbe, mert úgyis név nélküli olajleadók, nagyon megüti egy ilyen száraz év, és az óriásszövetkezetek azonnal reagálnak tagjaik terméscsökkenésére. A nagy és legnagyobb ismert olívaolajmárkák beszállítói (elvileg!) pont ilyen óriásszövetkezetek (a Mediterráneum ilyen-olyan részéről), ki tudja milyen minőségű, kategóriájú olajjal. Könnyű belátni, hogy az ilyen olajjal dolgozó brandek joggal emelhetnek árat. Az előttünk álló évben kiderülhet, hogy ki hamisít és ki nem. A piac maga nyomta ki a szöget a zsákból; aki nagy márkenév és nem emel, az vagy eleve túlárazott volt és jelentős tartalékkal rendelkezik, vagy nem (tiszta) olívaolajat hoz forgalomba. Sajnos az olajóriásoknak lehet elég tartaléka ahhoz, hogy fennmaradjanak akár emelés nélkül is, ezzel még jobban eluralva a piacot. A klíma és a sorozatosan lefoglalt hamis tételek miatt kiesett mennyiséget pótolandó, komoly az esély, hogy a hamisítás az eddigieknél sokkal nagyobb méreteket fog ölteni.

                                                                                                                        Tóth Gusztáv/ igaziolva.hu