Szerintünk fosóka a becsületes neve, de ha nagyon flancolni akarok, akkor hívhatjuk könnyed franciássággal mirabella szilvának is. Valóban egészen máshogy hangzik, bár nem fedi a valóságot. Barátnőm ragaszkodik a lotyószilva megnevezéshez, a lényeg, hogy egy gyönyörű, apró, sárga, vagy picit nagyobb és piros szilvafajtáról van szó, amit sokan díszfaként ültetnek a kertjükbe, de leginkább vadon nő az erdőszéleken, szerte az országban.
Gyerekkoromban csak úgy magában tömtük a szánkba, naponta akár több kilót is, úgyhogy első kézből való a tapasztalatom, miszerint a fosóka név nem véletlen, viszont, 2-3 nap alatt hozzászokik a gyomor, és utána már nem lehet probléma a mértéktelen fogyasztása.
Az az igazság, hogy a piros, nagyobb szemek zamatosabbak, mint az apró sárgák, de most épp a sárga fához volt időm elszaladni, és szedni egy keveset, a pirosból csak nyersen ettünk. Egyébként alig eszi már valaki, hallottam olyat is, amikor az anyuka rászólt a gyerekre, hogy azonnal dobja el, ki tudja mi az, és nem nyugtattam meg, amikor elárultam, hogy szilva, ugyanis a szilva kék, ezt mindenki tudhatja.
Nem éppen befőzni való szerintem, ugyanis rengeteg levet ereszt, ami igencsak savanyú lesz a főzés után, úgyhogy sok cukor kellene hozzá, meg zselésítő anyag is, amit nem mindenki szeret. Aztán meg kell említeni, hogy muszáj lepasszírozni, ugyanis csak így lehet különválogatni a magoktól, és így jóval több mint a fele a szemétben végzi, de vigasztaljon mindenkit, hogy legalább nem kell érte pénzt adni.
Mi nem is főzzük be magába, mindig párosítjuk valamivel: vagy sárgabarackkal, vagy őszibarackkal. Ez most az őszis változat, még mindkettő gyümölcsnek szezonja van, úgyhogy érdemes kinézni délután a határba és megkeresni a fosókafákat a környéken! A recept címe legyen elegáns, de senkit ne tévesszen meg, természetesen a fosókáról beszélek:
Közben kiderült, hogy van némi keveredés a nevek körül, akit mélyebben érdekel a téma, annak a kommenteket is érdemes elolvasnia itt.
A néni habart szilvát, vagyis szilvalevest készített a fosókából.
Mirabella-őszibarack dzsem vaníliával és pálinkával
Hozzávalók:
1 kg fosóka
1,5 kg őszibarack
1 rúd vanília kikapart magjai
1 kk durvára vágott rózsabors
3 ek barack vagy szilvapálinka
1 csomag 4:1 arányú dzsemzselésítő
kb. 30 dkg cukor ízlés szerint
Először a fosókát teszem fel főni a vaníliával, és addig főzőm, néha megkeverve, amíg a magok teljesen elválnak a héjtól és a hústól. Szűrőbe öntöm, és a kanál domború részével lepasszírozom. Ez volt az utálatos része. Félreteszem, és hagyom hűlni.
Az őszibarackról lehúzom a héját, kimagozom, és falatnyi darabokra vágom. Egy lábosban elkezdem főzni a cukorral és a rózsaborssal. Folyamatosan kevergetve, kb. 20 perc alatt fő meg. Ekkor elkeverem a fosókát a zselésítővel, és az őszibarackhoz öntöm. Nagy lángon forralom öt percig, belekeverem a pálinkát, majd gyorsan a sterilizált üvegekbe töltöm, és már mehet is a dunsztba.
Január környékén áldjuk magunkat, amiért nyáron volt türelmünk összeszedni azt az apró szilvát, mert komolyan mondom, hogy a napfény köszön vissza az üvegekből!
