Múlt héten egyik reggel úgy ébredtem, hogy brokkoli főzeléket KELL főznöm ebédre, különben valami nagy szerencsétlenség fog történni. Meg is vettem a hozzávalókat, de hazafelé a piacról el kezdett motoszkálni a fejemben a gondolat, hogy brokkoli főzelék nem is létezik.

Mert ettem-e már én egyáltalán ilyen ételt?!

Nem, még soha. Gyorsan beírtam a keresőbe, ki is derült, hogy bár létezik VALAMI, amit brokkoli főzeléknek hívnak, de azt senki nem meri megkóstolni. Legalábbis ezt sejtette, hogy minden receptnél találtam valami utalást arra, hogy ezt a zöld színű, furcsa szagú, érdekes állagú izét a felnőttek bizony nem eszik meg, viszont a saját gyerekeiknek elkészítik, sőt! Elvárják, hogy azt a gyerek meg is egye.

Volt, ahol májat turmixoltak bele, mert a gyerek nem szereti a májat, és így a brokkoli elnyomja az ízét. Fincsi, mi?
Aztán hazajött a férjem, megkérdezte mi a vacsora, elmondtam, kicsit hümmögött, töltött egy pohár bort, aztán ő is feltette a kérdést: Te, létezik egyáltalán ilyen étel?
Azt válaszoltam, hogy az mindegy, de fasírt is van a tetején. Megnyugodott.

Mi a gáz a brokkolival?

1, Sok szülő utálja a brokkolit, de mégis azt gondolja, hogy a gyereknek muszáj szeretni, mert annyira egészséges. Úgy tűnik, a gyerek nem hülye. Leveszi anyu legkisebb fintorát is, miközben az ő szája felé közelít az “edd meg szépen, nagyon finoooom!” zöldség.
2, Tuti megtapsolnák a dietetikusok a gőzben párolt brokkolit, de lássuk be, ha egyszer borítékolható a kudarc, felesleges próbálkozni. A gyerekek valamiért jobban buknak a paradicsomos makarónira.
3, Nem csak brokkoli főzelék, de Broccoli Monster is létezik. Már pedig ha a Szezám utcában ismerik, akkor bizony nem dughatjuk a fejünket a homokba. Lehet, hogy a mi gyerekünk is találkozott már vele.

De több helyen olvashattam a folyamatról, aminek a végén sikerült valami olyan pempőt főzni, amit csak megevett a csemete, az ötödik próbálkozás után. Arról persze sehol nem esett szó, hogy anyu vagy apu is ezt vacsorázta volna, vagy esetleg a nagyobb tesó aznap nem akart hamburgert. Úgyhogy én már okosabb voltam, kapásból valami olyat főztem, ami szerintem át megy a léc felett. És valóban. Minden nyafogás nélkül megették a srácok is vacsorára, sőt, másnap ebédre is. Bátran kijelenthetjük: a brokkoli főzelék létezik.

Hozzávalók:
1 kg brokkoli
5 dkg vaj
1 fej hagyma
2 dl tejföl
1 dl Philadelphia jellegű krémsajt
2-3 ek frissen reszelt pramezán, vagy más, erőteljes ízű sajt
só, bors, szerecsendió ízlés szerint
kevés cukor (tényleg jobb lett tőle)

A brokkolit megtisztítjuk, rózsáira szedjük. A vastag fás szárát levágjuk, de nem dobjuk ki, hanem krumplipucolóval megpucoljuk, és lereszeljük.
A vajon megdinszteljük a hagymát, majd rádobjuk a reszelt brokkoli szárat, a brokkoli rózsákat, és sózzuk. Nagyon kevés vizet öntünk alá, nem kell, hogy ellepje, különben leves lesz a vége és nem főzelék. Fedő alatt megpároljuk, de vigyázzunk, hogy ne főzzük pempővé!
Kivesszük a brokkoli felét, a másik felét leturmixoljuk. Ha nagyon hígnak találjuk, akkor tehetünk bele esetleg egy kis keményítőt, nekünk nem volt rá szükség.
Belekeverjük a többi fűszert, a tejfölt, a krémsajtot és a paramezánt is, majd visszatesszük a kiszedett zöldségeket. Felforraljuk, és már kész is.

A képeket a főzelék kivételével a google dobta nekem, de mivel mindegyik több site-on, blogban, újságban szerepelt már, nincs más hátra, mint azt mondjam, bocsánat, de tényleg nem találom az eredetit.