Nem bírtam tovább, vettem a piacon egy kiló kajszit. Egyenlőre inkább a kicsit savanyú, apró, de annál keményebb, és nagyon drága jelzőkkel tudnám illetni. 500 forint volt kilója, de 900-ért már olyat kínáltak ami valódi kajszinak nézett ki, mégis is inkább kivárom az igazi göncit, ez csak csillapítja a sárgabarack éhségemet.
Akad az olvasók között olyan, aki emlékszik egy mesére, amit alighanem a televízióban adtak a nyolcvanas években, és többször elhangzik benne, hogy a mór megette az ebédjét, sárgabarackot és fasírtot, amit az öreganyja főzött neki?
Nem tudom honnan jutott eszembe, de amitóta barackot látok a piacon, nem hagy nyugodni. És hiába mondom másoknak, senki nem emlékszik rá, pedig esküszöm, hogy nem csak én álmodtam az egészet.
Mindegy is, recept nem volt a mesében, az egészen biztos, úgyhogy készítettem valamit, amilyennek én képzelem a mór ebédjét. Legfeljebb az öreganyjának nem tetszene 🙂
És ha már gönci kajszi, íme egy jó kis fesztivál beharangozó. Pont egy hónap múlva, július 14-én Boldogkőváralján rendezik meg az első Gönci barack fesztivált. “A fesztivál minden kétséget mellőzve az év legjobb barackos bulija sok zenével, gourmand barackos felhangokkal, gyermekprogramokkal, igényes helyi és kézműves termékekkel. Aki kedveli a gyümölcsöt, érdekli a gasztronómia, vagy szerelmes a vidékbe, annak itt a helye. A BESTILLO Pálinkaház szélesre tárja kapuit, a tiszteletbeli főzőmester Badár Sándor lesz. Bemutatkozik a Gönci kajszi minden lehetséges formában: a pálinka mellett frissen főtt baracklekvárt kóstolhatnak és kint lesz a környék éttermeinek krémje: séfek, borászatok, gasztrobloggerek, sajtosok stb. Este a kivilágított várban nagykoncert zárja a programot.” Részletes program itt olvasható.
Addig is lesz Budapesten egy valódi gönci barackvásár, amit majd időben jelzek a facebook-on, hogy aki még sem tud eljönni a Zemplénbe, annak se kellej barack nékül maradnia, legyen miből befőzni a lekvárt télen.
És akkor jöjjön a recept:
Hozzávalók:
50 dkg darálthús (mondanám, hogy báránylapocka, de sokan nem szeretik, azoknak inkább fele-fele arányban sertés és marha húst ajánlok)
2 nagy fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
4 marék fekete olajbogyó
olívaolaj
10 szem kajszi barack (jobb a keményebb)
1 nagy csokor petrezselyem
4 ek méz
2 csokor petrezselyem
1 pici chili
1/2 kk koriander mag
1/2 kk római kömény
1 késhegynyi őrölt fahéj
só, bors
Az egyik hagymát apró kockákra vágjuk, a másikat felkarikázzuk. A kockára vágottat összedolgozzuk a hússal, sóval, borssal, és a lereszelt fokhagymával. Apró, maximum diónyi nagyságú gombócokat formázunk belőle.
Az olívaolajon félig megfonnyasztjuk a karikára vágott hagymát, majd beletesszük a húsgombócokat is, és óvatosan rázogatva szép pirosra sütjük minden oldalát. Kimagozzuk a kajszibarackokat, és vágott felével lefelé gyorsan lepirítjuk őket. Rácsorgatjuk a mézet, rádobjuk az olajbogyót és a fűszereket, majd megszórjuk az apróra vágott petrezselyemmel.
Újra megrázzuk a serpenyőt, hogy minden íz keveredjen rendesen össze, majd el is zárjuk gyorsan, nehogy a barack teljesen szétfőljön!
Illet volna a tetejére egy kis pisztácia vagy dió, de sajnos nem volt itthon. Nagyon finom, érdemes kipróbálni!
Kedves Eszter, a mesét nem ismerem, de ez egy teljesen autentikus mór étel, szinte hajszálra ugyanilyet ettem Marokkóban, Mauritániában, mely utóbbi ugyebár azt is jelenti, hogy ‘mórok földje’ 🙂
Abban azt hiszem aszalt barack volt, és olajbogyó talán nem, viszont volt benne csicseriborsó.