Észrevettétek, hogy eltűnt a kompót? Gyerekkoromban minden hétvégén volt, nagyanyám ki nem hagyta volna egy ebéd után se. Készítette almából, körtéből, birsalmából, de a kedvencem a vegyeskompót volt, aminek mindig rejtőzött az alján pár teljesen puha szilva.
Ha nem volt szerencsém, akkor mire a fazék alját felkevertem a kompót után kutatva, a szilvának csak a héja volt, a magja valahol eltűnt a fahéj darabkák és a szegfűszegek között.
Édesanyám kompótjai is finomak voltak, ő soha nem cukrozta annyira meg, mint nagyanyám, és nem is főzte annyi ideig, így nem lett olyan puha. Az övét inkább hidegen szerettem, télen csak egyszerűen kinthagyva a konyhaasztalon, nyáron szigorúan a hűtőből egy-egy merőkanállal kimerve a kompótos tálkába.
Apropó, kompótos tálka: a nyolcvanas években még lehetett kapni kompótos készletet is, akkora hagyománya volt a sülthús mellé kínált kompótnak, de mára már eltűnt a tálka is, a kompót is, legtöbb helyen chutney vagy valami még különlegesebb étel váltotta fel ezt a kármentésnek sem utolsó ételt.
Kugler Géza régi szakácskönyve szerint az almakompót mindössze almából, kevés cukorból, vízből, és némi narancshéjból áll. Czifray István 1829-es könyvéban külön fejezet van a „Különbféle kompók” számára, ahol az almakompót így hangzik:
Almakompó:
Hámozz meg egy széps egyenlő nagyságú masáncki almákat, de úgy, hogy a szárokat rajtok hagyd; vegyíts el két vagy három kanál sárgabarack liktáriomot vízzel, s ritkítsd meg annyirahogy az almák megfőzéséhez elégséges legyen; adj hozzá egy darab cukrot s egy citromnak a levét; tedd bele az almákat, s főzd meg, de vigyázz, hogy széjjel ne omoljanak; tálald ki egy tálba, s öntsd reájok a levet.
Úgyhogy nálunk hétvégén kompót lesz, vegyesen almából és birsből, teszek bele szegfűszeget, fahéjat és vaníliát is, talán egy korty barackpálinkát is, és vigyázok, hogy az almát később tegyem bele, nehogy szétessen mire a birs megfő.
Nagyanyámról beszélgetünk majd,vicces történeteket mesélünk a családról, és újra rájövünk, hogy a kompót jó. A léleknek is.
