Vasárnapra borús eget és mindössze 11 fokot mondanak, ami a villámgyorsan 20 fokhoz szokott énemnek nagyon rossz hír, még akkor is, ha tisztában vagyok vele, hogy inkább a 11, mint a 20 a normális ilyenkor. Sajnos a borús ég nem segít a hatalmas szárazságon, de remélem pár nap, és nagy-nagy esőzések kezdődnek, mert elképesztő az az aszály, ami van. Tavaly ősz óta szinte nem is esett, az a pár centi hó szinte semmi volt, főleg, hogy a szél felszárította, így nem is volt igazi olvadás. Ritkán érzem úgy, hogy a városban is elkéne az eső, de hatalmas mocsok, ami az utcákat borítja a bizonyíték rá, hogy ha már a közterület fenntartók, vagy a háztulajdonosok nem mossák a járdákat, akkor a természetnek kéne megtenni, különben pár hét múlva megfulladunk a bűztől.
Na, ebből hogy lesz gasztronómia, fogalmam sincs…
Felejtsétek el az utolsó pár sort!
Írok valami hasznosat is 🙂 Múlt hét szombaton elmentünk a Vincére, ahol este nyolc körül olyan érzésem volt, hogy rajtunk kívül mindenki tök részeg, de aranyos. Éppen egy jó kis hat puttonyos tokaji aszút kóstoltunk, amikor mellénk ért egy igencsak kapatos srác. A férjem észlelte a várható katasztrófát, ezért a magasba emelte a poharát, amikor is a srác elkezdett a kezével hadonászni a magasban, és az összes aszút Gábor fejére borította.
Akik nem ismernék a férjemet, azoknak írom, hogy Gáborom kopasz. A tesztoszteron megtette a hatását, 38 éves korára haj már szinte egyáltalán nincs a fején, így újabban borostában utazik, mert a mellkasát mégsem mutogathatja mindenhol.
A kopasz fejen nagyon szépen tud lefolyni az olajos, aranysárga nedű.
Gondoltam, most legalább megtudjuk, jó-e a hajproblémákra. Hát, jelentem nem jó, maradunk inkább az ortodox felhasználási módjánál továbbra is: megisszuk, ha tehetjük.
A sráccal a gyors ismerkedés igencsak jól sikerült, kb. ezerszer hangzott el a – ne haragudj kedves barátom, majd a – nem haragszom, tényleg semmi baj, előfordul az ilyesmi.
A dolog kezdett nagyon komikus lenni, mikor is a srác megkérdezte az uramat:
-Te miért vagy ilyen kedves? Nem vagy te egy kicsit langyi?
Na, itt mondtuk neki, hogy szerintünk jobb lenne akkor itt befejezni a barátkozást, de csak nem akart odébb állni. Szerencsére záróra volt, mindenkit kitessékeltek az utcára, mehettünk amerre láttunk.
Na, mostmár jöhet a a recept, és ne feledjétek, a tokaji aszú nem jó a kopaszságra!
Két hete készítettük Mádon a Barta pincében, tulajdonképpen egy palócleves, amit kicsit máshogy tálaltunk. Pont jó lesz vasárnapra!
Legközelebb egyébként április 21-én főzünk, jobban mondva grillezünk, akkor nyitjuk ugyanis a grillszezont. A program hasonló lesz mint szokott, reggel 10-kor kezdünk egy kis pezsgővel és pálinkával egybekötött reggelivel, majd elkészítjük közösen az ebédnek valót, közben érkezik egy meglepetés vendégborász is, aki tart egy kis kóstolót a saját boraiból, majd megesszük amit főztünk, és természetesen mellé is borozunk. A program este nyolc körül szokott véget érni. Részletek: https://www.facebook.com/bartapince
Hozzávalók:
50 dkg marhalábszár felkockázva
15 dkg füstölt szalonna
2 fej hagyma
édes nemes paprika
őrölt kömény
só, bors
babérlevél
1 paradicsom
1 paprika
50 dkg zöldbab
1 szál füstölt parasztkolbász
2 dl tejföl
50 dkg burgonya
A szalonnát kiolvasztom, és rádobom a kockákra vágott hagymát. Üvegesre dinsztelem. A felét félrerakom, ezt majd a krumplihoz keverem később. Innen kezdve egy hagyományos marhapörköltet készítek úgy, hogy többször zsírjára sütöm a húst, majd egy kis folyadékkal pótolom ami elpárolgott.
Miközben a marha fő, felkockázom, és megfőzöm a krumplit.
Az elkészült marhapörköltet kicsit hosszabb lére hagyom, mint hagyományosan, majd egy szűrőbe borítom, és hagyom a szaftját lecsepegni.
A felfogott szaftot elkeverem a tejföllel, beledobom a kolbászt, majd összeforralom, végül a kolbászokat kihalászva és botmixerrel pépesítem. Után a kolbászok mehetnek vissza. Ez lesz a leves leve. Ha szükséges, kevés folyadékkal hígítom.
A zöldbabot blansírozom, de aki úgy szereti jobban, nyugodtan meg is főzheti.
A krumplit elkeverem a hagymával és tálalok:
Egy formázó gyűrű aljába krumplit teszek, amit kanálla kicsit lelapítok. Erre jön a hús, majd a zöldbab. A végén az egészet kicsit megnyomom, hogy miután leemeltem a gyűrűt, egyben maradjon. Köre öntöm a forró levet.
@karikaV43: Azért a pálinkára jobban csúszik majd! 🙂 Köszönöm!
@Fuszeres Eszter: igazából csak a palócleves miatt jöttem és eszembe jutott. A recept jól jön mert valamelyik nap meg is lesz főzve. Természetesen szívesen várok.
@bélabácsi2: 🙂 ügyes, de nem az én pálinkám. sajnos nekem se borom, se pálinkám nincs.
@Fuszeres Eszter: nem lehetne nekem is? bor is jó 🙂
@karikaV43: juj, ez nagyon kínos! Holnap mindenképp utánajárok, hogy mi történt és válaszolok is neked, sőt mindenképp elérem, hogy megkapd a pálinkát! Elnézést kérek tőled, nem tudom mi történhetett! Holnap estig a türelmedet kérem! Köszönöm!
A kopaszságra meg csak a paróka jó vagy a csak a , kár minden kísérlet:)
Kicsit sok a krumpli,kolbászt se teszek bele, de nagyjából így készitem. És nagyon jó hogy zöld zöldbabból készül, szeritem az az igazi és finomabb is…
@Fuszeres Eszter: még decemberben elkértétek a személyes adataim azzal,hogy kapok valamilyen pálinkát. A whisky-vel való összevetés végett,természetesen azóta sem kaptam meg,az adataim meg kitudja kihez kerültek,bár a palóc leves tényleg finom az eljárás nem korrekt igazi magyaros.
Borzash: Ha jól tudom a palócgulyást eredetileg Gundel találta fel/ki Miszáth Kálmán felkérésére. A cél az volt, hogy egy olyan ételt alkosson, amiben Magyarország minden íze benne van. Eredetileg háromféle húsból készült (ürühús, marhahús, sertéshús), de nyilván bármilyen pörköltnek alkalmas húsból készíthető.
1kutya: Szerintem is kell bele a kapor. Pontosabban anélkül is biztosan finom csak valahogy nem az a “palóc” (persze lehet, hogy én vagyon nagyon elfogult)
Egyébként valóban birkából készítik sokan, és a kapor is gyakori benne, hát ez most nem olyan volt, de finom volt, szerettük, próbáljátok ki így is.
Különben a kaprot megbeszéltük, és voltak többen kaporgyűlölők. 🙂 Olyanok, akik a kapor illatával sem hajlandóak egy légtérben tartózkodni.
@borzash: marhából nagyon jó
@1kutya: tekintve, hogy ennek a levesnek megint csak semmi köze a palócokhoz, pesti találmány, ezért bármit is mondott neked győzike sálgótárjánban, ne vedd készpénznek (jajj, de kígyáó….) 😉
@borzash: eredetileg, de gyakorlatilag mindenből lehet.
@lincike_: amelyikben nincs kapor, az nem palócleves (sálgótárjányban hallottam, tehát tuti!)
én úgy tudom, hogy a palócleves birkahúsból illik csinálni
A lényeget el is felejtettem: szóval a kaprot apróra vágva a tálaláskor a leves tetejére kell szórni!
A palócleveshez én is hozzászólnék:
Mi palócgulyásként ismerünk hasonló levest, ami hasonlóan készül de nem teljesen így.
A mi változatunk egyik legfontosabb hozzávalója ugyanis a kapor (kb. 3x annyi, mint amennyit a józan ész diktál).
Mi disznóból (comb) csináljuk, de lehet vegyes húsból is. Szintén csinálunk egy pörkölt alapot, a babot külön főzzük meg a kapor szárával (tulajdonképpen meg lehet főzni egybe is, de a bab főzési ideje nehezen kalkulálható). Amikor a pörkölt nagyjából elkészült, és a bab is megfőtt, összerakjuk a kettőt, teszünk bele nem túl sok kockára vágott krumplit, majd a végén csipetkét is. Létezik olyan változat is, ahol csipetke helyett laska tésztát tesznek a levesbe (szerintem a csipetke jobb, de ezt döntse el mindenki maga). Kolbászt nem teszünk bele (sem babért, sem egyéb zöldséget). A végén természetesen kerül bele egy kis tejföl is.
Csak a palócleveshez, a többi, hát hogy is mondjam szépen… 🙂
Egész jó ötlet a tálalás. Feldobja ezt az egyébként nem csillogó-villogó kinézetű, de annál finomabb ételt.
Én gyakran készítem. Nagyon jól kijön a receptedben, a hús-bab-krumpli egyenlő aránya, ami nélkül “megbillen” ez az étel, de így megáll a 3 lábán. 🙂
Annyiban csinálom másképp, hogy kolbászt nem teszek bele, viszont fokhagymát igen, már a pörkölt alaplevébe is. Jót tesz még a fűszerezésnek egy kevés majoranna is a végén.
Fontos, hogy a zöldbab blansírozó vagy főző levét nem öntöm ki, sőt azt is be szoktam fűszerezni, úgy főzöm elő a zöldbabot, majd azzal hígítok, amikor kell, azzal állítom be a lé mennyiségét. Ha meg jók a hozzávalók, akár egy fazékban is elkészül, vagy bográcsban, ekkor nagyon ügyelni kell, hogy minden pontosan egyszerre legyen kész, de mint mondtam, gyakran készítem. 🙂