A gezemice tulajdonképpen egy műfaj.
Nagyanyáink mindent megmentő, mindent hasznosító, mindenből tápláló ételt főző tudománya. Létezik egészen könnyű, nyári gezemice is, amikor csak kevés hagyma és pár szem zöldborsó van a levesben, némi petrezselyemmel, és létezik a téli, nehezebb változata, ami a krumplifőző víz levesként való újrahasznosítása, benne pár szem krumplival a szerencséseknek, sőt aludttejjel vagy tejföllel a módosabbaknak, kolbászkarikákkal a már szinte gazdagaknak.
De még a kolbászos is olcsó, forró, hamar elkészül.
Én a krumplivízből készültet szerettem a legjobban, tejföllel, és lestyánnal. Nem kellett bele kolbász se, kicsit megsavanyítottuk ecettel, édesapám erőspaprikát morzsolt a sajátjába, és már ettük is.
Nálunk a gezemicelevesből mindig pont annyi készült, amennyi el is fogyott. Nem maradt belőle márnapra, akkor készült egy új gezemice, valami egészen más. Volt olyan is, amibe a hagymán, fokhagymán paprikán kívül csak kevés cérnametélt főtt. Azt ki nem állhattam.
Úgy éreztem gyerekként is, mintha nem lenne befejezve. Nem volt se íze igazán, se vastagsága, csak egy tál forró leves volt egy téli hétköznap.
Tegnap láttam egy kifőzde megállítótáblája írva, hogy gezemice-leves nudlival. Meg is kérdezte az előttem sétáló kislány az anyukájától, hogy az mi, édesanyja meg is adta rá a választ, hogy valami gyümölcsféle. Biztos a nudliból gondolta, talán soha nem evett még a gezemicék királyából a gombóclevesből.
Itt a tél, legyen minden este leves a vacsora, legyenek gezemicék!
Sovány gezemice:
2 ek zsiradék
1 kis fej hagyma apró kockákra vágva
2 gerezd fokhagyma lereszelve
1 ek édes pirospaprika
1 csipet köménymag
só, bors
1,3 l víz
egy marék cérnametélt
Krumplis gezemice:
2 ek zsiradék
1 kis fej hagyma apró kockákra vágva
2 gerezd fokhagyma lereszelve
1 ek édes pirospaprika
1 csipet köménymag
só, bors
1,2 l krumplifőző víz pár szem krumplival
1 dl tejföl
lestyán
pár karika kolbász
Zöldséges gezemice:
2 ek zsiradék
1 kis fej hagyma apró kockákra vágva
2 gerezd fokhagyma lereszelve
1 ek édes pirospaprika
1 szál sárgarépa felkarikázva
1 szál fehérrépa felkarikázva
1 szem krumpli felkockázva
1 csipet köménymag
1,2 l víz
só, bors
Nyári gezemice
2 ek zsiradék
1 kis fej hagyma apró kockákra vágva
1 ek édes pirospaprika
1 marék zöldborsó
1 szál sárgarépa felkarikázva
1 kk cukor
1 nagy csokor petrezselyem
1 dl tej
1,2 l víz
só, bors
Gezemice, gezemize (főnév)
1. Tájszó: Gizgaz, szemét; száraz ágakból álló hulladék, törmelék.
Az öregasszony szedett az erdőben egy kis gezemicét, hogy azzal tudjon otthon begyújtani. A kirándulók a tűzrakóhely körül gyűjtöttek gezemicét a szalonnasütéshez.
2. Tájszó: Mindenféle limlom, értéktelen hulladék, lom.
A ház padlásán az évtizedek alatt összegyűlt mindenféle gezemice. A nagyvárosokban évente többször is van rá mód, hogy ingyen elszállítsák a lakásokban felgyülemlett és az utcára kitett gezemicét.
3. Tájszó: Savanyúság, csalamádé, apróra vágott paprikából, uborkából, káposztából készült tartósított zöldségköret.
A rántott hús mellé egy kis gezemicét rendelt a vendég a pincértől. Az étterem különleges házi gezemicét szolgált fel savanyúságnak.
4. Ritka: Összekotyvasztott étel; gyorsan, mindenféle különösebb főzési ismeret nélkül elkészített étel.
A lány a hűtőszekrényben talált ennivalóból készített gezemicét a fiújának vacsorára. A fiú először nem is tudta megállapítani, hogy mi ez a gezemice, csak megkóstolta.
5. Átvitt értelemben, ritka: Értéktelen termék, főleg szellemi alkotás.
A szerkesztő visszadobta az újságírónak a riportnak nevezett gezemicét, hogy írja át. A gezemicét még kétszer át kellett írnia, mikor végre rábólintott a szerkesztő, és átadta a tördelőnek.
gezemice (melléknév)
1. Tájszó: Hitvány, silány (termék, tárgy, dolog), ami nem éri el a kívánt minőségi szintet.
Az asztalos egy gezemice asztalt akart rásózni a gazdára, de az észrevette, hogy egy kicsit billeg. Az asszony a vásárból egy gezemice kosarat hozott haza, amiről kiderült, hogy egy hónapot sem bírt ki rendszeres használattal.
2. Tájszó: Fejletlen (állat, növény, termény, élőlény), ami sovány, vagy túl kicsi, csenevész a korához képest.
A gazda a fejét csóválta, meglátva az ólban a gezemice kismalacot, amely sokkal soványabb volt a társainál. A kukorica elég gezemice termést hozott az idén a nagy szárazság miatt.
(forrás: wiki)
Próbáltátok pár csepp ecettel a végén?????Valamint sok-sok zellerzölddel???? Észbontóan finom,és amikor fő az ember csak nyel nagyokat .Zacskósleves…..ja
@Fuszeres Eszter: Maradék lisztből lángos, néha többféléből is. Vagy ha nincs elég tejföl hozzá, akkor a fele aludttej, kefír, ami van.
Süteménysütés után a nagymamám összegyúrta a maradék, már ki nem szaggatható tésztát a deszkán levő összes morzsával, zsemlemorzsával, mákszemmel, mikor mi volt ott. Egy kis bumszli lett belőle, olyan félzsömlényi, ez volt a sütés végén a gezemicekenyér, és ezt csak úgy berakta a tepsibe a többi mellé, aztán megette aki akarta.
(Anyukáméknál is szokás volt ezt csinálni, de ott legényfogónak hívták, és legényfogónak hívták az utolsó palacsintát is, ami a maradék fél merőkanál tésztából készült és kisebb volt a többinél, vagy nem kerek, vagy lyukas. Még mindig tartom a szokást, hogy ez a férjemé, pedig már rég elvett :-))
Köszi a posztot, mostanában tanulgatok ilyen “filléreseket” főzni, és a gyerek odavan értük.
@algie: mi nem vagyunk palócok (hanem zempléniek), de a magalevit én is ismerem (a többi szakszavadat viszont nem).
@Rozsdamentes Arcél:
Közben elgondolkodtam: alapvetően nem szeretem a leveseket, de az ilyen filléres, “nagymamás” kaják a kedvenc kajáim voltak gyerekkoromban: rántott leves, paradicsomleves, lebbencsleves… A nagymamák nagyon tudtak (tudnak) valamit! (Pedig az enyém a panelban főzött, nem volt nyári konyhánk. Mégis csuda ízeket varázsolt…)
Ma innen inspirálódtam: amikor a poszt megjelent, eltettem az aznapi krumpli és brokkoli főzőlevét, amivel ma felöntöttem a karikára vágott, olajon megpárolt zöldségeket: 2 sárgarépát, 1 petrezselyemgyökeret, 1 krumplit és egy fej apróra vágott hagymát. Fővés közben belement 1 gerezd aprított fokhagyma, 2 babérlevél, némi tárkony és bors. Csipetkét főztem bele, sok tejföllel és kevés dijoni mustárral ízesítettem. A “hidegre való tekintettel” az erős paprikát sem hagytam ki. Örömmel állapítottam meg, hogy nagyon finom lett a leves, és ettem még egy adaggal 🙂
Köszönöm az ötletet!
@algie: :))
@kewcheg:
Abszolút… nagymutterék nyárikonyhája is pont így nézett ki, a dikón(ágy) aludt papa az ebéd után.:))
Istenem, de rég volt….
@azur elefánt: Palóc nagyanyám úgy hívta ezt, hogy “magalevi”, vagyis a megfőtt krumpliból valamennyit benne hagyott a saját levében, esetleg tett még bele a saját gyúrású kockatésztájából (“siflyi”), valamint kevés “ződségződji”-t és a végén forró zsiradékban elkevert pirospaprikát, rántás helyett. Na ezek aztán a szakszavak 🙂
Nem is tudtam hogy így híjják. Pedig kéthetente főzöm, krumpliléből, tésztával, nyáron zöldekkel (petrezselyem, zeller, lestyán), paprikával-paradicsommal, csilivel. A kedvenc levesem. A rántott leves után. 🙂 Én krumplilé levesnek neveztem, jobb híján. De most már tudom a szakszót!
@kewcheg: 🙂
Vááá, a fotó nagyon helytálló, Tiszalúctól Berkenyéig így néz ki a nagymama konyhája. Télen itt lakik gondolom, a ház többi részében 2 fok, meg alma van…:)
Nahát,nem is gondoltam, hogy ennek ilyen komoly irodalma van. Nálam az ilyen maradékhasznosító, mindentbele leves.
dalit.blog.hu/2007/07/08/gezemice_leves
Igazából nem is ér, mert ebben már csirkeaprólék is van.
Kiszúrás. Most ebédeltem. Azt hittem, jóllaktam. Elolvastam. Mehetek vissza enni.
@juliska1960: Igaz, teszünk bele egy kis fej vöröshagymát egyben.
Biztosan nem árt neki a szalonna sem, de a miénk csak ilyen szokott lenni:) Úgy főzöm, ahogy otthon ettük gyerekkoromban.:)
@Nyuladék: A lebbencslevesbe kell egy kis füstölt szalonna, a zsírjában egy kis hagyma üvegesre párolva és utána hasonlóan.De ki így ki úgy.
@juliska1960: “Apróra kockáztuk a krumplit, odatettük főni, egy másik lábasban megpiritottunk egy marék száraztésztát, arra egy kis paprika és felöntöttük a fővő krumplival és a levével bele egy kis só és egy csokorpetrezselyem levél.ha van bele egy kis kocka zeller még felségesebb. ”
Ez nálunk a Lebbencsleves:) Csak a lebbencs tészta pirításával kezdjük, rádobjuk a krumplit, só, paprika, felöntjük vízzel, megfőzzük, ennyi.
Hívhatjuk még suhintott levesnek,mert olyan hamar kész volt hogy az ember mire a kaszával suhintott párat az árokparton, és bevitte az udvarba a jószágnak akkorra a felesége megfőzte a levest.De hívtuk még pergelt levesnek is. Igaz nálunk nem jutott bele tejföl meg kolbász. Apróra kockáztuk a krumplit, odatettük főni, egy másik lábasban megpiritottunk egy marék száraztésztát, arra egy kis paprika és felöntöttük a fővő krumplival és a levével bele egy kis só és egy csokorpetrezselyem levél.ha van bele egy kis kocka zeller még felségesebb. Most is szívesebben meg eszem, megfőzöm mint hogy zacskós levest egyek. Az a baj hogy az emberek a flanctól már nem látnak nem esznek. Nagyszüleink és dédszüleink még ésszel éltek és nem telt nekik minden marhaságra. Mégis boldogabbak voltak mint ma az aki a sok hülye kínai meg előre gyártott műkaját eszi.Már lemértem többször egy ilyen leves 40 perc alatt asztalra tehető. És én főztem, érzi a család a fővő leves illatát. Majd vesd össze a zacsis levessel.
Nálunk a krumpliléleves maga a krumplileves volt, egyszerűen készült, pici rántással. A köménymagos leves is csodálatos találmány, gyakorlatilag a semmiből készülnek ezek a finomságok.
A Krumplis gezemice receptet főzöm 2 hete pár naponta, de nem lestyánnal, hanem tárkonnyal. A párom nem eszi meg “üresen”, kolbászchipset sütök hozzá, azt szórja bele a kész levesbe.
óóó, gombócleves, a kedvencem! Meg a köményes rongyosleves. De sparherten készítve krumpli vagy tésztafőzőléből az igazi.
@nadiposzata: a kérdés remek. Szerintem csak Weöres Sándor szójátéka.
Nagyanyámnál tésztalé leves volt. Amikor pl. túrós tésztát gyúrt. )Mert hát ugye a bolti az nem olyan… :-D)
A tésztalé felét meghagyta, felforralta tiszta vízzel, kb 2 l lé lett így. Zsíron megfuttatott egy kis hagymát (ezt néha el is hagyta), és paprikát, belekevert egy kis tejfölt, aztán zutty a forralt lébe. Összekeverte, a kifőtt tésztából visszatett 1-2 kanállal.
Úgy ettük, mint a gép!
Apám sosem értette. (:-D)
és mi az a gezemice lángos, ami a fejemben él szókapcsolatban
Eszter, köszönöm, megint megtudtam valamit. 🙂
Nálunk krumplileve levesnek is hívták, dédim öntöttvas fazekában volt a legfinomabb, hasonlóan készült, mint a paprikás krumpli, csak kevesebb krumpli-több víz, és frissen gyúrt tészta lett belreszelve…:)
Még ma is a kedvencem!