Máshogy édes, mint a karamell.
Annyira szerettétek legutóbbi sikersztorit itt a blogon, hogy úgy döntöttem, rendszeressé teszem a sikeres, bátor és boldog emberek bemutatását, különös tekintettel a gasztronómiához is kötődő nőkre. Folytassuk egy nővel a Wekerléről, aki januártól hivatalosan munkanélküli, de már alakul a vállalkozás, és különben is, komolyan elhiszi valaki, hogy létezik négygyerekes munkanélküli édesanya?! Naugye…
Ez a történet most róla szól, és a karamellségekről.

Három éve, kaptam egy levelet, Baksa Anna írta. Arról szólt, hogy bár mi nem ismerjük egymást személyesen, de úgy érzi, sokat kapott tőlem a blogon keresztül, – ettől teljesen meghatódtam – és arra gondolt, hogy ő is adna valamit. Méghozzá egy polinéz masszázst, mert ő masszőr.
Ez a bejegyzés most nem a masszázsról fog szólni, mert mint kiderült, abból igazán megélni nem lehet. Nem csodálkozom, egy óra alatt annyit dolgozott Anna, hogy végig úgy éreztem, mintha ketten lettek volna a szobában rajtam kívül. A szemem csukva volt, úgyhogy vagy valóban két nő masszírozott végig, vagy Annának négy keze van. Dolgozott ő mindennel, a kezével, az alkarjával, közben táncolt, én pedig annyira ellazultam, mint utoljára gyerekkoromban. Tudni kell, hogy bár nem vagyok autista, nehezen viselem idegen emberek érintését. Tulajdonképpen csak a szüleim, a férjem és gyerekem érhet hozzám. Ezt mindig a három hónapos inkubátorkezelésnek tudom be, amivel életem első negyedévében meg kellett küzdenem, aztán vagy így van vagy nem. Nem vagyok én ehhez az intenzív érintéscunamihoz hozzászokva, meg kell tanulni elfogadni az ilyen ajándékot, ami után tényleg kicserélődik az ember egy napra legalább. Elképesztő élmény. Föld felett járás, és vigyorgás.

Annáról tudni kell, hogy ha valakire igaz ez a kis vicces grafika, akkor az ő.

Egyedül neveli négy gyerekét, de nem aggódik semmin, úgy döntött, olyan még soha nem volt, hogy ne lett volna valahogy, úgyhogy az élet nem áll meg, az élet nem omlik össze, az élet megy tovább. És ha már így van, akkor az élet legyen jó és legyen szép. És Annának az.
Ősszel egyszercsak kiírta a fésznukra, hogy karamellségeket gyárt, mert meg kell gyógyítania a köhögő torokfájós gyerekeit. Aztán olyan lelkesedés támadt a poszt körül, hogy elkészültek a kóstoló adagok is a barátoknak. Amikor karácsony előtt találkoztunk, épp megszűnt a munkahelye, de mosolyogva mondta, hogy nem probléma, karamellségekkel fogja megmenteni Budapest lakosságát a téli nyavalyáktól, tavaszra elindítja vállalkozását. Addig a barátok élvezhetik a selymes, vajas-tejszínes karamellek elképesztő ízét.

Nagymama krémjei:
– fahéj-narancs
– szegfűszeg-narancs
– gesztenye
– aszalt szilva-fahéj

Köhögéscsillapítók:
– citrom-eukaliptusz
– levendula-citrom
– kakukkfű-eukaliptusz
– menta

Kelet kincsei:
– gyömbér-citrom
– chili
– rózsabors
– rózsavíz

18+ :
– barackpálinka
– kökény-vodka
– kávé-whiskey

Kaptam is belőle egy nagy csomag kóstolót, minden ízből egy-egy üvegcsével. Három nap alatt elnyalogattuk, és csak azért tartott ilyen sokáig, mert erős önmérsékletet tanúsítottunk.
Kívánom, hogy szárnyaljon a vállalkozás, de csak annyira, hogy a masszázs megmaradjon mellékállásnak!
És most ti is megkóstolhatjátok ezt a rengeteg féle karamellséget, mert Anna megajándékozza az egyik szerencsés olvasót egy szuper-csomag karamellség kóstolóval.

Lájkoljátok a bejegyzést, holnap este onnan sorsolunk ki valakit, akire én legalábbis nagyon irigy leszek 🙂