Nem lepődtem meg, amikor Tóth Gusztáv egy spanyol vacsorán azt mondta, hogy az olívaolaj hamisítás több pénzt hoz mint a heroin kereskedelem. Néha olyan érzésem van, hogy csak Jamie Oliver ellocsol annyi extraszűz olívaolajat, amennyit Európában megtermelnek. Pont ezt ne hamisítanák?
„Én csak extra szüzet használok…” – hallom gyakran a némi sznobizmussal és büszkeséggel panírozott mondatot a „tudatos vásárlótól”. Pedig ebben sajnos még semmi tudatosság nincs. De mitől is nem olívaolaj az, amire az van írva, hogy „Extra Virgin ”?
Ne legyenek illúzióink az olívaolajjal kapcsolatban.
A borhoz, a sajthoz és egyéb élelmiszerekhez hasonlóan számtalan módon hazudnak róla és hamisítják. Egy hónapja sincs, hogy az egyik spanyol olívász barátom (akinek az olaja egyébként a világ élvonalában mozog) kendőzetlenül és tömören mondta, hogy az „otthon” kapható EVOO-k (Extra Virgin Olive Oil, a szakmában ez a hivatalos rövidítése az extra szűz olívaolajnak) kb. 70 %-a alacsony minőségű, pancsolt, de minimum bizonytalan eredetű. Olaszországban még rosszabb a helyzet, és ez főleg az exportnál derül ki – friss felmérések szerint öt olasz (értsd: olasz címkéjű…) olajból négy átverés, így vagy úgy (http://www.oliveoiltimes.com/olive-oil-business/europe/made-in-italy-olive-oil-investigations/23505). Mi pedig itthon leemeljük a polcról a bevált márkánkat, és elégedetten sóhajtunk: megint az egészségünkre áldozunk. Tévedés. Csak pénzt raktunk egy igen kiterjedt, maffiaként tevékenykedő hálózat zsebébe.
A szakmában teljesen hétköznapi tény, hogy a világpiac erősebb olasz márkái régóta alacsony minőségű spanyol tömegolajból dolgoznak, amit olasz címkével látnak el. Ha a hétköznapi ember ezt megtudja, a spanyol olajat ócska tömegárunak gondolja. Azonban az általánosítás ebben az esetben is helytelen. Az évi 1,2 millió tonna olívaolajat előállító és ezzel a mennyiséggel világelső Spanyolország − pont a nagy számok törvénye miatt − számtalan olyan kisebb-nagyobb termelővel is büszkélkedhet, akik könnyedén jutottak be a bolygó 200 legjobb EVOO-ját felvonultató és évente friss adatokat közlő Flos Olei kézikönyvbe – amit olasz szakértők írnak. A kötetben nem ritkák a 95-97 pontos spanyol olajok. 98 pontot, ha jól tudom, még nem adtak ki senkinek. Tehát városi legenda, hogy „a spanyol olaj nem olyan jó, mint az olasz”. Másrészt ha valaki azt hiszi, hogy nagy olasz márkák közül válogat a boltban, akkor jó eséllyel spanyol (lassan inkább afrikai…) olajat fogyaszt. Mind a spanyol, mind az olasz oldalon vannak piacvezető „nagymárkák”, én mindenkit intenék tőlük. Ha jó olasz olívaolajat szeretnénk, itthon is válogathatunk egy olasz úr kínálatából.
Mindig hangsúlyozom, hogy keressük a csomagoláson a termelőt, a termőhelyet és a bogyó típusát (3T szabály). Régen rossz, ha valahol ez szerepel: Származási hely: EU. Ez mindenképpen gyanús, hiszen ebben az esetben nem minden ok nélkül van elhallgatva a termelő, a hely és a fajta, tehát a termék valószínűleg pancsolt és több helyről összevásárolt.
