Az olívaolaj-szektorban többféle megoldás is létezik a dolgok megszépítésétől a hamisításig. Nézzünk egy erősen leegyszerűsített felosztást. Kishalnak számít egy nagyobb felvásárló, aki helyi, de nem túl ellenőrzött beszállítókkal dolgozik; ha van saját ültetvénye, az kicsi, és valójában már csak palackoz és címkéz. Ebben az esetben már a piaci és anyagi előnyök felé halad a márka, de még egész megbízható olajat kínál. Az üvegben az van, amit ráírnak (termelő, fajta) de az olaj legfeljebb középszerű.

 

Aztán vannak a nagyobb cégek, akiknek a beszállítói köre egy egész országrészre vagy egy országra terjed ki, esetleg beszállítójuk az említett kishal is. Itt az olaj minőségére vonatkozó kontroll már elég halvány; sok esetben olyan ócska olívaolaj érkezik be innen-onnan, hogy finomítani, deríteni kell stb., hogy valami egységes terméket kapjunk. Végül vannak a multik, sokuk a világpiac élbolyában. A fogyasztót ilyenkor szoktam elkeseríteni. Mégis mit várunk több száz millió palackos évi forgalomnál? Naplementében szüretelő parasztokat, akik kézzel válogatják a bogyókat? A multicégekhez már mindenhonnan áramlik az olaj. Mivel ezek a márkák világszerte olajéhséget okoznak, egyre újabb olajforrások után néznek. Legjobb példa erre egy igen ismert, olasz címkéjű termék. Eleinte spanyol segítség érkezett, persze egyre roszabb minőség, hiszen a szállítókat literre fizetik, nem minőségre. Később már bevontak egy-két észak-afrikai területet is, mára pedig a lehető legtöbb Földközi-tenger környéki országból „húzzák be” az olajat. A ki tudja hányféle fajtájú bogyóból készült és összeöntött olaj hatalmas tankhajókon érkezik az európai kikötőbe. A papírokat már a tengeren „megmossák”; mire kiköt a rakomány, az olaj már EU-s származású.

 

Az ilyen alapanyag több sebből vérzik, de most csak egyet vegyünk figyelembe: az Unión kívül nem érvényesek az EU-s mezőgazdasági megkötések, vagyis az EU-ban már korábban betiltott műtrágyát, rovarirtót, gyomirtót és egyéb veszélyes növényvédőszereket alkalmazó termelő vígan gyártja az olajat, amit lehet, kihoz az ültetvényből és a termésből is, hiszen csakis a mennyiséget tartják szem előtt. Nem kell betartani  a védőszerekre vonatkozó kivárási időt, sokszor egy-két nappal szüret előtt még vegyszereznek.

De tegyük fel, hogy az olívaolaj előállításakor valóban nem használtak hőt, oldószert (pl. hexánt), és nem silány minőségű olívapogácsa-olajat készítenek. De a tömegtermelés az ízen is nyomot hagy. A multicég finomítójába beérkező x millió liter olaj egy része már „megtört”, avas, bomlásnak indult.

 

Ekkor kezdődik a kémia. Derítik, finomítják, beállítják az illatot és az ízt. És a savtartalmat, ugyanis egy EVOO-nak 0,8 % alatti oleinsav-tartalommal kell rendelkeznie. Természetesen a beáramló olajok között vannak erősebb savtartalmúak is, amiket persze egységesen a határérték alá kell szorítani. Mivel a jelenlegi szabályozás értelmében az az olívaolaj számít extra szűznek, aminek a savtartalma 0,8 % alatti, ez a kitétel már  teljesült is. A másik követelmény, hogy kizátólag mechanikai eszközökkel, hő használata nélkül kell kinyerni az olajat. És ezt ki ellenőrzi mondjuk Marokkóban, vagy Törökországban?

 

Azokról a tengeren elfogott tankerekről már ne is beszéljünk, amik papíron EU-s olívaolajat szállítanak, a tartályokban azonban kis-ázsiai, higított mogyoróolaj lötybölődik. Az előállítást, a származást és a minőséget igazoló papírok kereskedelme tehát virágzik.

Az olívaolaj-bizniszben mindig volt pénz, de a közelmúltban annyira meglódult ez a buli, hogy a szervezett bűnözés is szívesen betársult az egészséges életmód népszerűsítésébe, így legálisan lehet kábítószerből, szerencsejátékból stb. származó pénzt mosni. Az olívaolaj‑szektort viszont a termelő államok kormányai is ösztönzik − innentől már könnyű összerakni, ki jár jól az állami támogatások megállapításakor.

 

A szakma egyik kézikönyve szerint a világ olívaolaj-termésének  mindössze 2‑3%-a esik az extra szűz kategóriába, és ki tudja, ebből mennyi felel meg ténylegesen az EVOO kategória minden követelményének.

 

Itthon pedig jó szívvel és tudatlanul árulják a több országból kitiltott olívapogácsa-olajat (más néven sansát vagy pomace-t), nemritkán 2000 Ft-os literáron. Pedig ezért az árért már igazi extra szűz olívaolaj is kapható.