Azon a bizonyos péntek délutánon Isten nagyon jól érezte magát a bőrében, és minden valószínűség szerint így válaszolt volna:
– Én!
Ha valaki lett volna olyan merész, hogy megkérdezze Tőle:
– Na, ki a menő?
 
Hogy melyik volt ez az a bizonyos péntek délután? Ami azt illeti, az összes valaha létezett péntek délután közül az első. A Teremtés hatodik napja. Az a péntek délután, amelyiken látta Isten, hogy minden, amit alkotott, nagyon jó.
 
Egy szombattal ezelőtt a világ összeg zsinagógájában Noé történetét olvasták fel a Tórából. Erről a történetről írtam ezt a posztot.
 
.אלה תולדת נח
Ez Noé története.
 
A valaha létezett legelső péntek délután után járunk tíz generációval. Valahol a Termékeny Félhold területén. A déli forróságban a hatszáz éves Noé behúzódott egy pálmafa alá. Bágyadtan hallgatja kecskéi tébolyító mekegését.
 
Ekkor egy hatalmas villanás vakítja el, és egy éles süvítés süketíti meg egy pillanatra. Ahogy feleszmél, előbb egy féreglyukban találja magát, majd egy bostoni ír kocsmában– a huszonegyedik században.
 
Noé a pult mögött áll remegő térdekkel. A derekán fehér kötény. A kezében mosogatószivacs. Megszagolja a szivacsot. Fintorogva körbepillant a kocsmában. A pult túloldalán álló bárszékről a Seregek Ura néz rá vissza.
– Helló – szólítja meg Noét.
– Mi történt? – kérdezi Noé remegő hangon Istent.
– Kihoztalak az ókorból – válaszolja Isten a lehető leghétköznapibb hangon, amire csak képes.
– Tessék?
– Idegesített a kecskéid mekegése. Nyugodtan akartam beszélni veled. Azt akartam, hogy csak rám figyelj.
– De hol vagyunk?
– Bostonban.
– Hol?
– Egy bostoni ír kocsmában.
– Nem értem.
– Pedig nem bonyolult. Itt az a szokás, hogy a kocsmáros végighallgatja a Vendég bánatát. Ez hozzátartozik a az ír kocsmák szolgáltatáshoz.
– Aha.
– Most már érted?
– Persze.
– Tényleg?
– Nem.
– Nem baj. Az a lényeg, hogy meghallgasd a bánatomat.
– Meghallgatom. Persze. Mi egyebet tehetnék…?
– Pompás! Az a bánatom, hogy minden élő testnek elérkezett a vége előttem, mert a föld tele van miattuk erőszakkal!
– Ööö – válaszolja Noé.
– Ezért elpusztítom őket a földdel együtt – folytatja Isten.
– Tessék? – kérdezi Noé fülét diszkréten a Seregek Ura irányába fordítva.
– Elpusztítom őket a földdel együtt – ismetli meg egy fokkal türelmetlenebbül Isten.
– De miért?
– Mert a föld tele van miattuk erőszakkal!
– Jogos – ismeri el Noé.
– Mondom.
– Ezek szerint a Teremtés nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeidet? – kérdezi tapintatosan Noé.
– Nem igazán.
– És úgy gondolod, hogy azután jobb lesz, hogy elpusztítod a földet?
– Úgy. Már mindent kitaláltam.
– Csakugyan?
– Igen. Hallgass meg! És én íme hozom az özönvizet a földre, hogy elpusztítsak az ég alól minden testet, amiben élő lélek van. De veled szövetséget kötök: menj be a bárkába, te és fiaid, feleségeid és fiaid feleségei veled együtt. És minden élőből, minden testből kettőt vigy be a bárkába, hogy életben maradjanak veled együtt; hím és nőstény legyen.
 
(tovább…)