Kísért a múlt

A kép csalóka, milánói makaróni továbbra sem létezik, se rántott bordával, se nélküle.

Tizennégy és tizennyolc éves korom között tulajdonképpen egész jól elvoltam paradicsomos tésztákon. Talán az olasz nagynénémnek köszönhettem, talán csak a furcsa tiniízlésnek, de tényleg hónapokig tudtam volna enni. Társult még hozzá egy különös dolog, amire mind a mai napig esküszöm: a paradicsomos tészta nem parmezánnal, hanem érett, angol cheddarral a legjobb. Sajnos akkoriban még cheddarhoz jutni igencsak nehéz volt, ma meg már nem izgat annyira a paradicsomos tészta. Bezzeg Dávidot igen, de ő meg csak az Anyukám mondtás pizzán hajlandó megenni a sajtot.

Tegnap esti vacsoránk húsz év távlatából köszönt ránk, ugyanis most futottam össze Juli anyukájával, aki régen mindig a húst pácolta nekünk, mert arra nem voltunk képesek, de megsütni azt igen. Ez a boros változat volt a kedvenc, méghozzá paradicsomos makarónival. A borban pácolás jót tesz a grillrácson sütött lapockának. Az a helyzet, hogy most is ízlett. Ez azért lehet, mert ez egy igencsak jó étel!

Hozzávalók:

1 kg lapocka felszeletelve

1 dl száraz fehérbor

1 ek magos mustár

1 ek méz

só, bors

2 gerezd fokhagyma lereszelve

50 dkg tészta

2 konzerv paradicsom (nyáron egy kiló érett paradicsom)

3 gerezd fokhagyma

1 nagy csokor friss bazsalikom

olívaolaj

só, bors

1 pici chili

A paradicsom konzervet egy serpenyőbe borítjuk, majd villával szétnyomkodjuk a paradicsomot. Belereszeljük a fokhagymát és rádobjuk az apróra vágott chilit. Addig főzzük, amíg kicsit besűrűsödik. Sózzuk, borsozzuk, öntünk rá olívaolajat és beletépkedjük a bazsalikomot. Borítsuk bele a kifőtt tésztát, és kész is.

A húst harminc percre bepácoljuk. Nem kell tovább, nem az a célunk, hogy elfedjük a hús ízét, csupán annyi, hogy egy kicsit gazdagítsuk, és a méztől szebb színűre süljön. Faszén parázson megsütjük, a tésztával együtt tálaljuk.