Azt nem is mondtam, hogy a férjem egy ezermester!
Majdnem olyan ügyes, mint a bicikliszerelő a Monty Pythonban.
Tegnap két rossz fűnyíróból csinált egyet. Az egyik zöld volt és 1200 volt ráírva, a másik piros és 1300-as, de ő ennek ellenére előre tudta, hogy ebből a kettőből össze lehet rakni egy működő masinát. Én csak ámultam, így amikor beindult a szerkezet, mondtam is neki, hogy vigyázzon, nehogy megrázza az áram, de értetlen arcot vágott, és megkérdezte, hogy már miért rázná meg? Csak mert mindenféléket ki és beszerelt abba a zöld taligába?!
Úgyhogy este le is nyírta a füvet. Legalábbis azt a növényt, amit mások gyermekláncfűnek hívnak, de a mi udvarunkban ez a gaz tölti be a fű szerepét. Persze csak az első traktusban, mert a leghátsóban bizony derékig ér a dudva.
Egyébként fűnyírásban nem vagyunk túl jók, Diósdon is már csak mindig akkor nyírtuk le, amikor már az összes szomszéd levágta az övét, és meglehetősen kínos volt, hogy mi bokáig gázolunk a fűben. Igaz, nekik könnyű volt, mert mindegyiknek volt kertésze, és hát lássuk be, minket is csak a lustaságunk akadályozott meg a négynaponkénti fűnyíró tologatástól.
És ha a fűnyíró még nem lenne elég, megjavította a vízművet (vagy mit).
Péntek éjjel, amikor megérkeztünk, megint nem volt víz. Aztán szombaton, mire kikászálódtam az évszázad migrénéből, már működött is a vízmű.
Jól mentem férjhez.
Új világ nyílt előttem, eztán minden férfit, mint Superman-t fogom szemlélni – de jó vidám napok elé nézek…. :))))
szerintem is! :)))
Ez az egyik kedvenc jelenetem! 😀
A bicikliszerelő az egyik legjobb MP rész, imádom, köszi!A férjed meg tényleg ezermester, én tuti, hogy meg se próbáltam volna a két gépet összeszerelni.A pitypang miatt ne szomorkodj, majd lesz jobb is, egy házon és a kertjében mindig ezernyi munka van, de majd meglátotd mekkora boldogság!