Úgy tűnik, ez a március sajnos nem az én hónapom. Jobban örülnék, ha vagy április lenne már, vagy újra február vége. Igaz most legalább egy gyönyörű napsütéses hosszú hétvégén vagyunk túl, amit jó kis kirándulásokkal töltöttünk, de valahogy az se volt olyan, mint amilyennek terveztem. Ipolytarnócra mentünk, ahol megnéztük az ősmaradványokat, és Dávid nagyon lelkes volt mind a miocén erdő, mind a geológiai túra alatt. Estére aztán Egerben kötöttünk ki, sétáltunk egy jót, végre igazi sétaidő volt, elcsitult a szél, de a madarak még daloltak, szinte már romantikus volt a belváros. Hárman is ajánlottak mostanában egy regényt, hogy olvassam el, igazán nekem való a téma is, a stílus is, imádni fogom. Megvettem, két nap alatt el is olvastam, valahogy letehetetlen volt, és egyben utálatos. Nem szerettem, inkább frusztrált, mint feltöltött, sőt néhol határozottan bosszantott. Úgy tűnik igazi agresszív kismalac lettem. Valaki ajánlhatna már valami igazi pozitív, könnyű, inspiráló olvasmányt a jövő hétre!
Komolyan azt terveztem, hogy nem főzők semmit négy napig. Ez pedig már tényleg valami tél végi depresszió komoly jele lehet, de felhívott Dóra barátnőm, hogy képzeljem el, annyira szétszórt az utóbbi napokban, hogy hétfőn vett egy kilónyi gyönyörű borjú fehérpecsenyét, de mindig az iroda hűtőjében felejti, és pénteken már nem megy oda, ha járok ott, és még hibátlan a hús, főzzem meg.
Én is majdnem ott felejtettem, mert bár ottlétem alatt többször is kinyitottam a hűtőt, a hús az alsó fiókban pihent, és nem láttam. Végül már a földszinten jutott eszembe, de hős voltam, visszamentem érte, pedig aki már járt nálunk nagyon jól tudja, többször is meggondoljuk, hogy újra megmásszuk-e azt az elvileg három, gyakorlatilag hat emeletet a hűtőig. Szerencsére a hús hibátlan volt, így főztem belőle egy Boeuf en Daubet.
Dóra biztosan csuklott a hétvégén, mert annyira jól sikerült az étel, hogy minden egyes evésnél imába foglaltuk a nevét.
Hozzávalók:
- 1 kg borjú fehérpecsenye
- 3 ek zsír
- 2 nagy fej hagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 marék szárított erdei gomba
- 2 dl száraz fehérbor
- 4 babérlevél
- 1 szál sárgarépa
- 1 ek narancslekvár
- 10 szem kaprigyümölcs, vagy 1,5 ek kapribogyó
- 2 marék fekete olajbogyó
- só, bors
A marhahúst be szokták pácolni húsleves és bor keverékébe egy éjszakára, de én a borjút nem pácoltam.
A hagymát karikákra vágtam, a fokhagymát lereszeltem. Mindkettőt megdinszteltem a zsíron, rádobtam a lereszelt sárgarépát is. Végül szűrőkanállal kivettem a zsírból mindent, körbesütöttem benne a hús minden oldalát, majd visszatettem a hagymát, felöntöttem a borral, és beleszórtam a fűszereket és a lekvárt. Lefedtem, és 150 fokos sütőben négy órát sütöttem. A hús vajpuha lett.
Felszeleteltem, és visszaraktam a szószba. Nem árt neki, ha fogyasztás előtt áll egy éjszakát, és újra felforraljuk.
